Click Here For Free Blog Backgrounds!!!
Blogaholic Designs

2011. július 24., vasárnap

Szex Barrons szemszögén keresztül.



Az alábbiakat Karen Marie Moning írta, nem az én agyszüleményem. Kérlek, a fordításomat ne használd máshol. Az alábbi bejegyzés senkinek nem tartalmaz spoilert, mindenkinek érdemes elolvasni, aki kedveli Barrons-t. És olvasta, vagy megvan neki a Keserű Ébredés. Jó szórakozást!


JZB Sex: Amik zavartak és az írás nehézségei


Ne ugord át! Az előzmények mindig számítanak :)

Amikor egy ideig nem írtam – azon okokból, amik éppen most történnek az életemben (Moning éppen válik a férjétől, Neil Dovertől) – visszasüllyedni az írásba különösen nehéz feladatnak bizonyult.

Két jelenetet írtam: az egyiket úgy hívom AAKKL (Aminek A Kezdésnek Kéne Lennie) és a KJL (Kezdőjelenet Lényege.) 
    Néha az AAKKL és/vagy a KJL átváltozik egy használható jelenetté, de elég rég látogattam meg a világot, vagy a karaktereimet, talán újra kell egyesítenem a befejezéseket, tiszta lappal kezdeni, választani egy más KJL-t és megpróbálni újra, egészen addig, míg úgy nem látom, végre használható amim van.
    Az AAKKL- ben mindig annak a szereplőnek a hangja szólal meg, akit használni fogok. Barrons-szal az AAKKL nagyon egyszerű: az ő arrogáns életszemlélete a középső neve, Bazd meg pedig az utolsó. Szeret beszélni hozzám, bár általában csak fenyeget.
    De nagy különbség van a között, hogy Barrons szemétkedik velem és a között, hogy Barrons egyes szám első személyben osztja meg a gondolatait... Míg meztelen és csak önmaga. Barrons ellenállt az egyes szám első személynek, úgy mint eddig egyetlen személy sem, akit eddig valaha papírra vetettem. Nem akar semmit megosztani senkivel. Nem szavakban gondolkozik ahogy a karakterek nagy része. Nagyon más az ő fejében lenni. Azt a jelenséget, ami az fejében uralkodik, nehezen lehet gondolat halmaznak nevezni. Inkább irányvonalaknak. Ez az amivel élni tud. És ami nélkül nem élhet.



    Nem gondoltam igazán bele ezekbe a dolgokba, amikor megígértem nektek a szex jelenetet Barrons nézőpontjából.
    A jelenet, amit kaptok tőlem, egy igazi kemény dió volt. Barrons folyamatosan építgette a falakat előttem. De végeredményben azt kell mondjam, megnyertem a csatát. A helyzet azonban az, hogy a háborút elvesztettem.
    Minden írónak van olyan karaktere, akit nem tud uralni. Az én ilyenem JZB. Ezek után nem is fogom újra megpróbálni. Átadtam nektek Barronst. Soha többet nem ígérek meg jelenetet az ő szemszögén át, hacsak Ő nem adja nekem, és ha már megvan írva, és azt nem mondja, hogy a nagyvilág elé tárhatom.
Megpróbáltam négy különböző szex jelenetet írni Barrons szemszögéből. Mindegyik.... érdekes volt, de az egyetlen, amit be tudtam fejezni az az amit lentebb olvashattok. És amikor megírtam a végső szavakat, megalázkodtam.
    Ültem és gondolkodtam rajta pár napot.
   Ezen a reggelen, hajnal közelében, az alvás és ébrenlét közötti tökéletes állapotban, amikor a test önálló életet él, erkölcsök és felelősség nélkül, a törvényen kívül állónak éreztem magam ahogy Barrons, és akkor meghallottam a morgását: Te bolond írónő, te kérted. Én odaadtam. Mit ítélkezel? Használd. Vagy. Soha. Többé. Ne. Beszélj. Velem. Újra.
    Azt javaslom, most hagyd abba az olvasást, és kapd fel a Keserű Ébredést. Olvasd el az 52. oldaltól a 62.- ig. Innen kezd:
    „Arra ébredtem, hogy valaki kopog. Felültem, megdörzsöltem a fáradt, száraz szememet. Úgy éreztem alig egy másodpercre hunytam le. Beletelt pár másodpercbe, míg rájöttem, hol vagyok: egy hideg dublini szobában fekszem az ágyon, és az eső lágyan kopog az ablakon.”
    Amikor befejezted a jelenet olvasását, gyere vissza és kezd el olvasni.
    A Keserű Ébredésben megismerhetted Mac verzióját arról, mi is történt.
    Most megkapod Barrons-ét.
    Ezt az AAKKL-t erre az időre tartogattam. Normál esetekben ezeket a dolgokat sosem tárom a nagyközönség elé, de most az egyszer megteszem.


JZB Szex

   
    Azt hiszed, akarod ezt. Azt hiszed megkapni a gondolataimat a szexről kielégít majd téged. Erre vártál mióta megtudtad az összes borzalmas dolgot rólam, még mindig a hátad mögé engednél engem egy sötét kis sikátorban, ahol addig basználak, amíg végleg megtörnél, aztán eldobnálak, mint egy zsák zörgő csontot, ott hagynálak minden szó nélkül, eltűnnék a sötétségbe ami a második lényem. Azt hiszed ennyi pont elég ahhoz, hogy megértsd, milyen érzés amikor érintelek, elnyellek, kitöltelek, úgy viselkedem veled, mint valakivel akit nem ölök meg, ami egy olyan privilégium, amit nagyon kevesen ismerhetnek csak meg. Amikor azt hiszed, hogy elég öreg vagy már, és közel a halál, a szex velem abban a sikátorban mosolyt csal az arcodra, és különlegesnek érzed magad: ahogy annyi más gyáva féreg. Hiszen egyszer táncolhattál a Grand Kanyon felett, ez volt az igazi extázis, túlélted, és ezen pillanatok miatt voltál rohadtul élő.
    Azért akarsz szexet látni az én szemszögemből, mert azt hiszed, olyan válaszokat kapsz, amit már amúgy is kialakítottál a kis fejecskédben. Figyelmeztetlek! Minden alkalommal, amikor felteszel egy kérdést, vállalod a kockázatot: Fel kell légy készülve a válaszra. Az emberek sosem készülnek fel rá. Ne felejtsétek el amit mondtam a szavakról. Csak a cselekedetek beszélnek igazán. A szavak értéktelenek. Azt hittétek felfedeztek bennem egy csepp sebezhetőséget, egy apró kis érzékenységet felétek, mert különlegesek vagytok,  az- az kihirdethetitek, „ Nézd, Barrons borzalmakkal teli múltja egy igazi szörnyeteggé tette Őt, de csak azért, mert túl sokat szenvedett. Teljesen érthető, hogy szabályok nélkül él – egy erőszakos, véres,lelkiismeret nélküli törvény által- de a szeretetem gyógyító ereje majd vissza építi a lerombolt emberségét!” 
    A gyógyítás azt jelenti, hogy visszahozni valamit, ami elveszett. Az enyém nem veszett el. Kezd ezzel azt amit akarsz. És csak az igazság kedvéért (Bassza meg, Ms. Moning) Barrons nem az igazi nevem. De  talán hívhatsz így. Mostantól.

Pár egyszerű szón lovagolsz, amit valaha mondtam; „Ne hagyj el Szivárvány Lány!” Sokkal több értelmet adtál ennek,mint amit valaha jelentett. Emlékezz mit mondtam Fionak. A nők mindig ugyanazokat a hibákat követik el az idők kezdete óta: abba szeretnek bele ami az ember lehetne. Mi nagyon ritkán látjuk ezt ugyanígy, és még ritkábban teljesítjük az elvárást.

Szexet ígértél nekik az ÉN szemszögemből. Meg kéne öljelek most, vagy hagyjalak szenvedni még egy kicsit? Megengedem neked, de röviden teszem. Együttműködöm. Csak most.


 
- Ki az?

    Hajnali két óra. Az emberek alszanak. A hangja álmos, édes, déli és fiatal. Kibaszottul fiatal. Ártatlan. Mackayla Lane egy igazi egzotikum az állatkertemben.
    - Jericho Barrons.
    - Mit akar? – Minden csepp álmosság eltűnt a hangjából. Akkor sem hangozhatna éberebbnek, ha egy csörgő kígyó tekeregne az ágyában.
    Csöndben, örömtelenül nevettem. Több mint amit kezelni tud. –Információt cserélni. Maga azt akarja tudni, amit én tudok, én meg azt amit maga.
    - Maga okos fickó nem? Erre már a boltban is rájöttem. Mi tartott ennyi ideig?
    A szarkazmus nem tudja eltakarni a rettegést a hangjában. Óvatosan választottam meg a következő szavaim. Azt akartam, hogy kinyissa az ajtót a saját akaratából, és behívjon. Az udvariasság talán jelentene valamit neki.
    - Nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy kérjek, ha akarok valamit. És ahhoz sem, hogy egy nővel alkudozzam.
Egy pillanatig csöndben volt, tetszett neki a válaszom, hogy azt hitte Ő olyan típusú nő, akivel hajlandó vagyok az információ cserére. Ettől úgy érezte, van egy kis irányítás a kezében – mármint abban az esetben ha én vagyok a „szituáció”. Ami a küszöbén áll nem más mint egy világkatasztrófa. Szavak. Miért akarnak mindig szavakat? Miért hisznek mindig benne?



        - Hát akkor nálam szokj hozzá haver, mert nem tűröm, hogy parancsolgassanak nekem. És semmit sem adok ingyen.
    Havernek nevezett.... Talán megölöm, mielőtt befejezem a kérdezősködést.
- Szándékában áll kinyitni ezt az ajtót, Ms. Lane, vagy folytassuk így, hogy bárki meghallhatja?  - A formalitás miatt elmerengett vajon milyen öreg lehetek, és talán kevésbé veszélyes. Bármilyen külsőt magamra öltök, csak bemehessek végre.
    - Tényleg információt akar cserélni velem?
    - Igen.
    - Maga kezdi?
    - Én. – kibaszottul hiszékeny.
    - Csukott ajtón át is tudunk üzletet kötni.
    Az álmaiban. A farkam azért nem olyan hosszú. Két dologért jöttem. Nem megyek el nélkülük.
   - Nem.
   - Miért nem?
   - Nem szeretem nagydobra verni az ügyeimet Ms. Lane. És ebből nem engedek.
   - De én...
   - Nem.
   - Hogy talált meg?
    Megzörrent az ágyrugó. Farmer nadrág hangja, amit épp felhúznak.
  - Bérszállítást vett igénybe a vállalkozásom színhelyén.

    - Ahonnan én jövök ott Taxinak és könyvesboltnak hívják ezeket. 
    Csak nem tüskés a kicsike? Talán mégiscsak van valami tartása a sok pucc alatt? – Nálunk meg Jó modornak. Ms, Lane magának van?
    - Maga beszél! – hördült fel. – Nem az én hibám. Úgy tűnik a fenyegetés a legrosszabbat hozza ki belőlem. 
    Kinyitotta az ajtót. Körbenéz. Egy vékony apró lánc van csak köztünk. Egy pislantással kettétörhetném.
    Baszni...csak erre tudok gondolni. Csak erre tudok gondolni. Ezernyi különböző kúrás egyesítve egy marha nagy gigabaszásban. És basszam meg magam, ha akarom ezt az újszülött félkegyelműt. És baszódjon meg ő is ha megteszem. És bassza meg ha elsétálok. Éppen elég nagy hiba volt, hogy kiengedtem a boltomból. Kinyírhattam volna a taxist. Elvehettem volna akkor amit akarok. Ártatlan. Puha. Nagyon jó illata van. A haja, egy szőke tincs hív engem. Látom hogy bomlik a hátára, az alsó szálak a fenekét simogatják. Alatta vagyok. Mögötte. Épp beleélvezek. Mit csinálna? Mondana? Milyen hangot adhat amikor elmegy? Vajon ő is elveszti a lelke egy részét, mint más nők, szex közben? Ott hagyja, hogy egy óvatlan pillanatban elvegyék? Bassza meg. 
    - Bejöhetek? – Nem mosolyogtam. Az én mosolyomtól nem nyugszanak meg az emberek. 
    - Én, tuti, hogy nem engedtem volna fel idáig.   
    A szemei zöldek, haragosak. Mellbimbói megkeményedtek. Abszurd vágy. A legváratlanabb helyeken, legváratlanabb pillanatokban. Még csak rá sem jött, hogy érzi. Egy falat állított közénk. Azt hiszem ilyen erényes fajta nő lehet. Kívánom a puha, rózsaszín ártatlanságát. A testem egyetért. Vajon miért Ő? Miért ne, még egy utcalámpában is több a közös van, mint bennünk. Ő maga a selyem, a szatén szalag. Én a nyers hús és a tűhegyes penge. Sosem találkoztam az ellentétemmel. Szeretem ami vagyok. – Kemények a mellbimbói- mormoltam, megadva neki a lehetőséget, hogy hallani akarja vagy sem, vagy akár tettesse, hogy nem. 
    Pislantott, majd megrázta a fejét. – Hogy jött fel ide?
    Ahh, az emberi füleknek fantasztikus szűrői vannak. – Azt mondtam a bátyja vagyok. 
    - Persze, mert annyira hasonlítunk egymásra.
    A szegélye a hálóingének minden egyes levegő vételével megemelkedett. Remeg, de nagyon igyekszik elrejteni. Mögé pillantok, az apró szobára. Egy kicsit jobb, mint az „engedj be egy órára” bérelhető helyek . Nem fog olyan sokáig tartani, hogy megkapjam, amit akarok. De az üzlet az első. 
    - Nos, Ms. Lane?
    - Gondolkodom.
    - Csak nehogy megsérüljön.
    - Maga meg ne legyen seggfej.
    - Addig van ideje, míg háromig nem számolok, aztán elmegyek. Kettő.
    - Rendben, jöjjön be. – sziszegte.
    Mosolyogtam, de csak addig, ameddig bezárta az ajtót, hogy leakassza a láncot, így nem láthatott engem. Kinyitotta az ajtót, majd hátralépett. Találtam egy kis hasonlóságot a lánc és a nők lábai között. Mintha valaha is megállíthattak volna engem. Ezt a betegséget reménynek hívják. A nők rendkívül fertőzöttek.
    Szélesre tárta az ajtót. Azt hiszi ettől biztonságban van. Beléptem. Nem zárom be. Majd később. Berúg egy csipkés melltartót az ágy alá. Sokkal többet fogok látni mielőtt elmegyek.
    - Nos akkor halljam mi az? Illetve várjon csak! Hogy írják?
    Teszek egy kört körülötte. Folyamatosan fordul velem, nem engedi, hogy a háta mögé kerüljek. Amúgy is megkapom amit akarok. Mindenképp. – S-I-N-S-A-R.
    - Sinsar?
    - Si- sa. Si- sa- du. – folytattam. Tetszett ahogy mozog a teste. Ha lejjebb tekint láthatja, hogy a kabátom nyitva van, és az öltönyöm nem tudja elrejteni milyen kemény a farkam. De sosem néz el az arcomból. Kevesen ragadnak le pedig itt. 
    - Ó, ennek aztán sok értelme van, És a du?
    Abbahagytam a körözést, rátekintettem az ajtóra. Megállt háttal neki. Egy méterre sem állt tőlem. Éreztem őt. Éreztem az illatát.
    - D- U-B-H.
    - A dubh az dú? Akkor a pub helyett mondjam azt hogy pú?
    - A dubh szó gael nyelven van, Ms, Lane. A pub nem. 
    - Nehogy megszakadjon a nevetéstől.
    - A Sinsar Dubh-ban nincs semmi vicces. 
    - Köszönöm a helyre igazítást. Nos mi ez a nagyon komoly dolog?
   Hibbant. Semmi helye itt. Fionak igaza volt.



Légy kegyes vele Jericho. Öld meg gyorsan mielőtt valaki más kínozni foglya napokig majd elvágja a torkát.
A kegyelem marhára nem illik hozzám. 
Tedd meg értem Jericho. Nem tudnám elviselni a gondolatát sem, hogy mit tennének vele.
Valaki közülük? Vagy azt amit én Fio? Melyik gondolatot nem bírod? Láttam a tekintetét.

 – Jericho hogy akarhatod azt... azt... azt a bolond, üresfejű kislányt. Mit adhat ő neked? 



 - Túl régóta- Mondtam. Fiona túl régóta van velem.      

- Tessék? – Kérdezte értetlenül.   
   Hirtelen elönt a méreg, hogy Mackayla Lane az én városomba jött, azt hiszi hogy együtt játszhat velem és azzal ami az enyém ezen a terepen, az én problémámmá vált és az én felelősségemmé. – Menjen haza Ms. Lane. Legyen fiatal. Legyen csinos. Menjen férjhez. Szüljön gyerekeket. Öregedjen meg a jóképű férje oldalán.   
   - Ó, menjen a francba Jericho Barrons. Mondja meg mi az. Megígérte!   
   - Ha ragaszkodik hozzá. De ne tegye, ne legyen ostoba.   
   - De én ragaszkodom hozzá. Mi az?  
   - Ez az utolsó esélye, hogy meggondolja magát.      - Sajnálom, de nem akarok utolsó esélyt. Mondja meg!     Hazudtam. Az utolsó esélye az volt, amikor hagytam kisétálni az ajtómon. – A Sinsar Dubh egy könyv.


     - Egy könyv? Ez minden? Csak egy könyv?
    - Épp ellenkezőleg, Ms. Lane, sose essen ebbe a hibába. Soha ne higgye hogy ez csak egy könyv. Ez egy rendkívül ritka és ősi kézirat. Nagyon sokan készen lennének ölni érte.
     - Maga is? Gyilkolna érte?
    - Természetesen. Bárkit és bármit, ami az utamba áll. Mindig tettem és mindig fogok is. Fontolóra veszi, hogy távozik Ms. Lane?
    - Természetesen nem. 
    - Akkor dobozban fog hazamenni.
    - Megint fenyeget?
    - Nem én fogom odajuttatni.
    - Hát akkor ki?
    - Én már válaszoltam a kérdésére. Mit tud a Sinsar Dubh-ról Miss Lane? Mondja meg, de ne hazudjon, észre fogom venni. – Megigézhetném, kierőszakolhatnám belőle a választ az összes kérdésemre. De akkor hol lenne az élvezet?
    - A nővérem itt tanult Dublinban. Egy hónappal ezelőtt megölték. Közvetlenül a halála előtt hagyott egy telefon üzenetet, amiben azt mondta, hogy meg kell találnom a Sinsar Dubh-t. 
    - Miért?
    - Azt nem mondta. Csak azt, hogy ettől minden függ.
    - Hol az az üzenet? Nekem is hallanom kell!
    - Véletlenül letöröltem. – állta a tekintetem.
    - Hazudik, ha annyira szereti a testvérét, hogy képes meghalni, akkor ilyen hibát nem követne el. Hol van? Ha nem velem van Ms. Lane, akkor ellenem. És én nem könyörülök meg az ellenségeimen.
  - A felvétel másolatát átadtam a Dublini Rendőrségnek. Már dolgoznak azon, hogy megtalálják azt a férfit, akivel Alina találkozott. 
    - Adja ide a telefonját.
    - Nem adom. De kihangosítom a felvételt.
    Lejátszotta az üzenetet. Még mindig nem fordította el a tekintetét az arcomról. Azok a dolgok, amiket taníthatnék neki... már ha túl tudná élni.
    - Ismerte a testvéremet?
    Megráztam a fejemet. 
    - Mindketten ezt a „rendkívül ritka könyvet” keresték és mégsem találkoztak? 

       - Dublinban több mint egy millióan élnek, mindennap rengeteg ingázó árasztja el a várost, és a turisták véget nem érő hada ostromolja, Ms. Lane. Az lett volna a különös, ha találkozunk. Mit értett azon, hogy „azt sem tudod ki vagy”?
    - Ezen már én is gondolkodtam. Fogalmam sincs.
    - Semmi?
    - Semmi.
    - Hmm. Ez minden, amit magának hagyott? Egy üzenet?
    Bólintott.
    - Mást nem hagyott? Mondjuk egy feljegyzést, egy csomagot vagy valami hasonlót?
    Még egyszer csöndben megrázta a fejét. A szemeit vizslattam. Mélyen jártam, titkokat kutatva. Gúnyolódott rajtam. A farkam pedig egyre csak keményebb lett.
    - És magának fogalma sem volt arról, hogy mit akart a nővére a Sinhsar Dubh-val? Nem bízott magában?
    - Azt hittem, hogy bízott, de úgy látszik tévedtem. 
    - Kire gondolt amikor azt mondta „Ők”?
    - Azt hittem maga talán megmondja.
    - Nem tartozom ezek közé az „ők” közé ha erre célzott. Sokan keresik Sinhsar Dubht, egyének és csoportok egyaránt. Én is, de én egyedül dolgozom. 
    - Miért akarja azt a könyvet?
    - Felbecsülhetetlen az értéke. Könyvgyűjtő vagyok.
     - És ezért képes lenne ölni is érte? Mit akar vele? Eladja annak, aki a legtöbbet kínálja érte?
    - Ha nem tetszenek a módszereim, ne keresztezze az utamat.
    - Rendben.
    - Rendben. Mi más mondanivalója van még, Ms. Lane? 
    - Nincs semmi más. – Jeges tekintettel meredt rám az ajtóból.
    Nevetni kezdtem – Azt hiszem el lettem bocsájtva. Nem is emlékszem mikor történt ilyen velem utoljára. – hagytam, hogy azt higgye elmegyek. Itt az ideje, hogy bezárjuk azt az ajtót. 
    Már majdnem kint voltam, amikor elkaptam és neki préseltem a falnak a testét. A koponyája nekicsapódott a mellkasomnak. Összekoccantak a fogai. Értelmetlen hangot hallatott, tiltakozott, és még valami mély torokhangot, ami egyáltalán nem érződött ellenkezésnek. Átkaroltam az egyik kezemmel a mellei alatt.
    Ki tudom szagolni, ha egy nő szexet akar. Éreztem már a boltban is. Érzem most is. Még nem látja magát, sőt engem sem lát, azt se tudja mit akar. De a teste igen. A vágy a vérben születik. Nincs köze a lélekhez. A húsa puha és rózsaszín. A vére vörös és forró.
    - Mit a fenét csinál?
    - Na ne mondja hogy szüksége van használati utasításra!- keményen hozzá nyomtam magam a fenekéhez.
    - Maga csak viccel! Maga egyáltalán nem az én típusom és maga... maga... milyen öreg maga egyébként is? Fúúj!
    - Az illata nem ezt mondja- mélyet lélegeztem. Még édesebb közelebbről.
    - Az illatom? Úgy érti ki tudja szagolni a .... Maga azt gondolja.... Óóóó. Eresszen el! Most! Eresszen el! Sikítani fogok!
    - Igen minden bizonnyal sikítani fog. Biztosíthatom róla. – A kezeim között volt, a szíve gyors ütemben vert, szaporán vette a levegőt. A szexuális izgalom átjárta a testét, mintha lassan elolvadna a testemhez nyomódva. A nők gerinc vonala megváltozik, ha dugni akarnak, meghajlik, rugalmassá válik, élesebb ívben hajlik a fenéknél. A mell megkeményedik és felemelkedik, az áll is változik, ellazulnak az arcizmok. Egy örökkévalóság óta tanulmányozom az embereket, volt időm. A szándék elárulja őket, minden mozdulatukban. Térképeket lehetne írni a belső irányításukról, minden meglátszik a bőrükön. Igazi szolgáknak születtek.
    - Illúzióromboló. Nem akarom magát. Tűnjön el a szobámból!


   - És akkor mi lesz? Vissza mászik az ágyba, siratja tovább együgyűen az elveszett testvérét? Tervezgeti a bolondos terveit a bosszúról? Még csak azt sem tudja mit jelent igazából ez a szó. Ennyire siet, hogy egyedül szenvedhessen? Biztos jó társ az ágyban. Mikor érezte utoljára, hogy belefeledkezik egy fantasztikus, kemény dugásba, Ms. Lane? Érezte már egyáltalán? Azt gondolom mindig úgy érezte, hogy gyengédek, és kedvesek voltak magával, és amikor vége volt, azt kérdezte magától, hogy miért volt ez olyan nagy dolog? 
    - Maga őrült! Tudja, ugye? Maga elképesztően és nagyon bolond! Hogy merészel ide jönni fenyegetni, sértegetni, szemétkedni velem aztán meg ráadásként ágyba akarna vinni? Majd viccet csinálni a jó szexből?
    - Nem akarok magánál aludni. Csak meg akarom dugni. Nincs még egy olyan jó dolog, mint az igazán jó szex. Persze ha tökéletes. – gúnyosan mosolyogtam. – A szex felrobbantja a maga francos elméjét, vagy ha nem akkor nem elég jó. Akarja, hogy felrobbantsam a kibaszott elméjét Ms. Lane? Gyerünk. Csinálja. Legyen nagylány.
A teste összecsuklott a karjaimban- Még csak nem is kedvelem magát.
    - Én se magát, de kemény a farkam, maga pedig nedves...
    - Maga nem tudhatja!
    A kezem lecsúszott a nadrágja legfelső gombjához. – Akarja, hogy bebizonyítsam? Ha folytatja a hazudozást, nem hagy nekem más lehetőséget. – Kikapcsoltam az első gombot, majd a másodikat. A gerince meghajlott a hátamnak nyomódva, ívesebb lett. Az emberi test lenyűgöző.
    - Nedves maga, Ms. Lane? Igen vagy nem? - amikor nem válaszolt, kikapcsoltam a harmadik gombot is. –        Kössünk üzletet. Megnézem, és ha maga száraz, akkor elmegyek.
    Sziszegett valamit. 
    - Válaszoljon a kérdésre!.
    - Semmi köze hozzá!
    - Mondja, hogy hagyjam abba. – kicsatoltam a negyedik gombot is. Egyetlen egy volt hátra. 
    - Utálom magát!
    - Azt hiszem, együtt tudok élni ezzel. Dugott már azóta mióta megölték a testvérét? Gyerünk, Ms. Lane. Csak egyszer a maga kis tökéletesen kiszámított életében engedje el magát.
    Hirtelen vassá keményedett a kezeim között. Megpróbált eltolni magától a csípőjével, megfordult, hozzáütötte a kezeit a mellkasomnak, és tökön rúgott. Vagyis akarta. Egy másodperc alatt blokkoltam a térdét. 
    - Maga semmit sem tud rólam! – zihált, a pulzusa az egekbe szökött.
    - Jobban ismerem magát, mint azok, akik legjobb barátnak hívják magukat. Én látom Önt. 
    - Igen? – az állkapcsa megkeményedett. Valami felvillant a szemeiben. Mi lehetett az? Valami nagyon más, mint amit vártam volna. Váratlan volt. Érdekes – Mi a francot néz rajtam? – szó szerint vicsorgott.
    - Egy nőt aki egész életén át ketrecben élt. Utálta. Unatkozott benne, igazam van? Várt arra, hogy történjen valami. És amikor az bekövetkezett végre, elvette, amit a legjobban szeretett. Vegye vissza. Robbanjon fel. Őrjöngjön. Törjön ki.
    Felnézett rám és megnedvesítette az ajkait.
    - Kiáltson! Átkozódjon! Haragudjon! Verje le rajtam! – Előre léptem, erősen a lábaimhoz rántottam, majd lassan elkezdtem simogatni. Elképesztő az a forróság, ami sugárzik belőle. – Mondja, hogy hagyjam abba. 
    Egy pillanatra mozdulatlan volt. Majd alig észrevehetően megrázta a fejét.
    Nevetni kezdtem. 
    Becsúsztattam a kezem a bugyija alá, az ötödik gomb leszakadt és elgurult a padlón, egy ujjamat bele csúsztattam, ekkor a térdei megadták magukat nekem, és magukhoz rántottak, keményen. Kurvára nedves volt. Együtt estünk a földnek.
    - Utálom, hogy így érzek. – Sziszegte. – Utálom az életem. Mindent utálok benne.
    Közelebb rántotta a nyakkendőm, és ügyetlenül elkezdte kibontani. Még mindig abban a világban él, ahol a férfiak és a nők teljesen meztelenek. Csak két dolognak kell meztelennek lennie. 
    - Ne szarakodjon a nyakkendővel. Cipzárazza ki a nadrágomat. – Olyan gyorsan rántotta szét, hogy a tízezer dolláros öltönyöm cipzárja elszakadt. Kiemeltem őt a derekánál fogva a farmerjéből. Igyekezett eltolni magát a földtől és megfordulni. Visszalöktem a földre. – Maradj így. Így akarom. 
- De azt mondta én...
- Következőre ön jön.
- Ez rólam szól, emlékszik? Ezt mondta. És én most akarom, amit akarok!
- Csak próbálja meg Ms. Lane. Próbálja.
    Biztos voltam abban, hogy megteszi. De én erősebb vagyok nála. Úgy akarom megkapni, hogy én akarom, nem úgy ahogy ő követeli. Az öklöm a hajában van, szélesre feszítettem a lábait, és jövök. Rászorítottam a padlóra. Később felemelem, hogy térdeljen. Most nekem úgy kell, ahogy van, a lényeg hogy meg tudjam tartani. Beléhatoltam és olyan nedves volt, amilyennek nem kellett volna lennie. Mintha felrobbant volna körülöttünk a levegő. Megfeszítette a nyakát és üvöltött. Egy pillanatra megmerevedtem. A mozgás most túl fenségesnek tűnt.
Elkezdett morogni alattam. – Mozogjon, maga rohadék!
    - Amikor készen állok.


Megszorítottam a derekát. Küzdött. Lesz pár zúzódása reggelre. Szerzek neki pár gyűlölni való emléket. A vérem jég hideggé vált. Erősebben próbálkoztam. Elkezdtem mozogni és ezzel az időérzékemet is elvesztettem. A négy óra csak négy percnek tűnt. Ez a valami, ami olyan puha volt kívülről, igazából hihetetlenül kemény volt. Megízleltem őt. Élve megehettem volna. Rázárta a száját a farkamra. Összezártam a kezeim a feje körül. Talán nem engedem el. Szinte csúsztunk az izzadságtól.. és én behódoltam neki. Ez felér egy szentségtöréssel. Minden. Egyes. Centimétere. Annak. A. KIBASZOTT TESTÉNEK. Tetszett neki. Nincsenek határai ennek a nőnek. Sosem gondoltam volna róla. És üvöltött...

     Órákkal később a hátamra fordultam, kereszteztem a karjaim a fejem alatt, és hagytam, hogy teljesen rám másszon. Kiakadtam volna ha nem teszi. Elfelejtette a szabályokat, az erkölcsöt, a belső igényeire koncentrált. Csak hajnal előtt mentem el.
   Az ajtóban visszapillantottam rá. Megráztam a fejem. Háttal volt nekem. Magára húzta a lepedőt. 
    - Mac.
    Lassan megszólalt, én pedig csöndben elmormoltam egy káromkodást. Már most változik. Azonnal megtörtént, ahogy elkezdtem felöltözni. Már majdnem a régi. A tekintete viszont más. Óvatos, bezárkózott az emberi érzelmei mögé, amiket a legjobban gyűlölök: már megbánta. Tévedtem. Még nem állt készen. Még nem. 
    Délben már utálni fog engem. Este már úgy fogja érezni, hogy megerőszakoltam. Holnap pedig gyűlölni fogja saját magát.
    Átszeltem a szobát, rányomtam a kezem a szájára és megszorítottam a mellkasát, összeszorítva a tüdejét, hogy levegőt se tudjon venni. A kezeim között volt. Elvehetem a levegőt, de vissza is adhatom. 
    Azon gondolkoztam, - miközben a falhoz vágtam, megfosztva minden védelemtől, csak kíváncsi voltam a kitartására,  - vajon kivé fog válni MacKayla Lane?
    A számat a füléhez nyomtam. Csendben mondtam ki a szavakat: - Menjen haza, Ms. Lane. Maga nem tartozik ide. Hagyja ezt az ügyet a rendőrségre és ne kérdezősködjön. Ne keresse a Sinsar Dubht vagy itt hal meg Dublinban. Nem azért keresem azt a könyvet ilyen régóta, hogy valaki az utamba álljon. Két féle ember létezik a világon, Ms. Lane, azok akik mindenáron túlélik és a két lábon járó áldozatok. – végig nyaltam a lüktető vénáját a nyaka felém eső oldalán. A szíve olyan gyorsan vert, mint egy rémült nyúlé. A félelem nem érdekel engem. A farkam mégis már megint olyan kemény, hogy szinte fáj. Be kéne fejeznem. Feltépni a torkát, és itt hagyni holtan. Talán holnap megölöm. Talán leláncolom a könyves boltomba egy kis időre. – Maga Ms. Lane áldozat, bárány a farkasok között. Holnap este kilencig adok magának időt, hogy eltűnjön ebből az országból és az utamból.      
    Eleresztettem, és a földre rogyott.  
   Akkor fölé hajoltam, megérintettem az arcát, egy druida varázslat ősi szavait suttogtam, és mikor befejeztem, az egyetlen emléke az éjszakáról az volt, hogy megfenyegettem őt. Sosem fogja tudni, hogy ezen az éjjelen az enyém volt.







Nos, Ms. Moning, megkapta amit akart. Jó volt ez önnek? Maga idealista bolond. Megbízott bennem, hogy adjak szavakat. Most ugyanaz a problémája, mint mindenkinek, aki szavakat akart. 

Igaz volt ez?
Vagy hazugság?

Lektorálta Titti. Nagyon köszönöm neki! 

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hm, hát nem semmi :) Moning megint odatette :)
És köszönjük szépen a fordítást :))

Wee

Névtelen írta...

Sziasztok!

Iszonyat jó volt ez a rész, még nem is olvastam :) Nagyon köszi a fordítást. Így a 4. könyv után már még nagyobb erővel bír ez a jelenet. Barrons tényleg nagyon erőszakos, de valóban egy félisten. Annyira érdekes lenne az ő szemszögéből végigkövetni a történetet :) Bár ezek szerint kicsit soft (?) pornó lenne a dolog XDDD
Eleinte mérges is voltam, hogy ááá már megint hiba van egy fordításban és nem hiszem el hogy ennyi mindent kihagytak :) Utána már csak néztem, hogy MIVAN?? EHHH Tényleg sok dolog kimaradt :) De a végén Moning nagyon ügyesen megoldotta. És azért jó tudni, hogy Barrons már itt meglátott valamit Macben :) Bár azért durva, hogy mit össze izgultam 3 könyvön keresztül, hogy mikor lesz már valami konkrétabb is kettejük között, aztán meg kiderül, hogy már rég megtörtént :) Magyon jó húzás volt Moningtól és részemről csak még, még, méééég....több Barronst akarok :P

Azért az is érdekes, ahogy beállítja Barrons hogy "beszél" hozzá. Már az interjú is érdekes volt.

Névtelen írta...

Hello!
Hát ha bele lehet szeretni egy könyv szereplőjébe akkor én fülig bele szeretem ebbe a vad állatba <3 annyira vonz hogy nagyon. Isteni karakter teremtetett!

Megjegyzés küldése