Stephenie Meyer: Burok

Annyi mindent halottam már az írónőről, hogy azt gondoltam, valamit igencsak olvasni kéne tőle. Amikor megvettem ezt a könyvét, akkor még csak a Twilight első két része jelent meg, és nem abba akartam bele kezdeni, aminek nincs vége, hanem ebbe, amiről azt gondoltam, hogy csak egy kötetes.

Napjainkban a Földet megszállta egy űrből jövő idegen faj. Ők igazi élősködők, megszállják az emberi testet, majd átveszik az irányítást is felette. Vándor, ezen fajnak egy nagyon híres képviselője, aki a legtöbb testben élt már, úgy döntött kipróbálja milyen is embernek lenni, egy dologra azonban nem számít, a test amibe bele költözik, igen erős lélekkel is rendelkezik, aki nem hagyja magát csak úgy elnyomni, és a vándornak folyamatosan küzdenie kell a hangokkal, és a lélek szabad akaratával.

Őszinte leszek, megdöbbentem azon, hogy ez a könyv mennyire tetszik nekem. Azok után amiket a Twilight- ról hallottam, főleg az írónő stílusáról, igazi megdöbbentő élmény volt egy nagyon kerek, nagyon szépen szerkesztett, rendkívül összetett könyvet olvasni tőle. Nem nagyon lehetett találni egyszerű tőmondatos szerkesztést sem, sőt vámpírokkal, és egyéb urban fantasy-s lénnyel sem találkozhattunk.


Nem akarok hazudni, én imádom a vámpíros, vérfarkasos, vérhattyús békás stb... történeteket, de azt gondolom Stephanie-nak ki kéne lépnie a Twilight hatása alól, és a saját világait építgetni és nem holmi tini regényeket írogatni, mert hiszen ez sokkal jobban megy neki.

A szereplők is nagyon összetettek, nem tudjuk nem szeretni a számunkra nem kicsit idegen Vándort, Melanie-t, nem tudjuk nem utálni azt akit kell. Sőt őszintén megzavarodunk, hogy kinek is kéne szurkolnunk. Azt kell mondjam féltem attól is, hogy milyen módon zárja le a történetet Stephanie. Nagyon jól oldotta meg, de őszinte bánatomra, egyértelmű, hogy folytatni fogja. Pedig jó lett volna ez egyedül is.

A borító nagyon szép. Kifejezetten tetszik nekem, a szemnek a megoldása, hiszen a szem a lélek tükre, és itt pontosan látszik, hogy az emberi arc, nem emberi lelket takar. Az Agave nagyon jó minőségben dobta ki a könyvet, nincsenek kilométeres sorközök sem, csak normál méretű betűk.

Mindent egybevetve ez egy jó könyv. Azóta olvastam a Twilightot is, de ennek a nyomába sem ér. Itt nem volt központi téma az, hogy ki mikor veszti el a szüzességét, volt benne romantika, de ez szintén nem egy romantikus könyv elsősorban. Nagyon szeretnék még több hasonlót olvasni az írónőtől. Számomra tízből kilenc. Mínusz egy pontot azért kap, mert ez az a könyv amit nem kellett volna folytatni. Van az írónőnek bőven fantáziája, nekem itt bebizonyította, úgyhogy inkább csak alkosson nekünk új világokat.