Becca Fitzpatrick: Csitt csitt

Kérdezhetnétek tőlem, ugyan mi volt az az ok, amiért én ezt a könyvet nem olvastam még el, hiszen igyekszem mindig minden urban fantasy-t begyűjteni, elolvasni, és persze véleményezni. De annyi ember mondott negatív véleményeket a csittről, hogy végül teljesen elment a kedvem tőle, ami nagy szó, egy ilyen borító mellett.

Nora egy átlagos lány, egy átlagos suliban egy átlagos és igencsak idegesítő barátnővel, akit egyszer csak elültetnek mellőle biológia órán, mert új ülésrendet talált ki a kedves tanáruk. Nora egy igen különc, fura Folt nevű srác mellé ült, aki láthatólag mindent tud róla, viszont Ő egy árva mondatot és információt nem tud kiszedni belőle. Ugyanezen a napon újabb furcsaság történik, ugyanis Nora vezetés közben majdnem elüt egy símaszkos fiút, aki úgy tűnik megakarja támadni.

Nagyon jól tudom, hogy mindez nem hangzik különlegesnek. Nem tűnik úgy, hogy a regény végig izgalmakban és rejtélyekben bővelkedne.. Aki ezt gondolta a rövid leírásból, az teljes mértékben jó nyomon jár. De! Szerintem ez a könyv nem is arról szól, hogy az élet nagy kérdéseit boncolgassa. Ez egy fiataloknak szóló könyv,  élvezetes, olvasmányos történettel, egy két érdekességgel, és persze se veled se nélküled szerelemmel.

Hogy tetszett- e ez nekem? Nagyon. Miért? Nem tudom. Azt adta amit adna kellett. Nem többet és nem kevesebbet. Érdekes egyedi világ, a megszokott klisékkel persze, de nem éreztem azt, hogy bármit is erőltetetten másolt volna az írónő, Twilight hasonmásnak és koppintásnak, vagy annak angyalos verziójának pedig abszolút nem mondanám. Persze van benne az elején egy biológia óra, de semmiben sem hasonlít a Twilight ugyanilyen órában játszódó jelenetére.

Folt

A főhősnőt nem sikerült megszeretnem egyelőre, kicsit törékeny lelkületű hozzám, de ettől még el tudtam fogadni, hogy olyan amilyen. Folt karakterét kimondottan kedveltem, mint mondtam már, szeretem az olyan szereplőket, akiknél nem tudom eldönteni, hogy feketék vagy fehérek, de nem bocsájtom meg a Könyvmolyképzőnek, hogy lefordította a nevét... A Patch sokkal jobban hangzik.

Megfogadtam, hogy nem fogok több fordítást szidni. De nem bírom ki, kérlek bocsássátok meg nekem, de ennek a fordítása hatalmas csalódás volt.

A borító álomszép, nálam magasan vezet most minden felett. Képes vagyok ülni és álmodozva nézegetni olyan széééép.

Arkangyal hullám vasút a vidámparkban

Azt gondolom, aki szereti az olyan young adult könyveket, amikben van szerelem, akik egy könnyed élvezetes kikapcsolódásra várnak, azok nem fognak csalódni a Csitt, csittben. Én sem tettem. Vagyis csalódtam. Pozitívan. Tőlem tízből kilenc pontot érdemel, várom a folytatást.