Click Here For Free Blog Backgrounds!!!
Blogaholic Designs

2011. január 24., hétfő

Marina Gyacsenko- Szergej Gyacsenko: Alekszandra és a Teremtés növendékei

Annyi negatív és pozitív kritikát olvastam erről a könyvről, hogy azt gondoltam nekem is el kéne már végre, úgyhogy írtam is egy levelet a Jézuskának, hogy ha lehet még ezt a könyvet is csapja a többi közé amit kapok. Szerencsére még időben szóltam, úgyhogy az Alekszandrát is megtaláltam a fa alatt.

Körülbelül egy hónapja olvastam ki, mégis annyira bennem él a történet, bele sem kell néznem a könyvbe, hogy eszembe jussanak a szereplők nevei; pedig én ebben igazán rossz vagyok, borzalmas név memóriám van, pláne ha ismeretlen és szokatlan orosz nevekről van szó...

Szása és édesanyja elmennek nyaralni, minden tökéletesen alakul, csodálatos tengerpart, Szása édesanyja úgy néz ki szemet vetett valakire, mégis az idill közepén megjelenik a rejtélyes alak, aki nem hagyja nyugodni a lányt. Az egyik nap végül elkapja, és azt mondja neki, hogy minden egyes nap amíg haza nem mennek, hajnali négykor ki kell jönnie Szásának a tengerre és meztelenül fürödni egyet. Szása érzi, hogy nem szabad packáznia ezzel az emberrel, úgyhogy megteszi amit kér, amint kijön a tengerből három aranytallért hány. Később kiderül, hogy ezek az aranytallérok azért kellenek, hogy felvegyék őket, egy különleges hírnév nélküli főiskolára, ahol nagyon sokat tanulhatnak.

Azért meséltem el ilyen részletesen az elejét, mert mindenképpen meg akartam mutatni nektek, hogy ez nem egy szokványos könyv. Nagyon elvont és ez ami az elején van még csak meg sem közelíti azt, amit a későbbiekben várhatunk.

Mindenkinek javallom, hogy a nyelvtani tudását frissítse fel a könyv előtt, már ha nem lenne neki, vagy elfelejtette volna, mi is az a főnévi igenév, meg hasonlók :)

Nagyon szeretem az ukrán vagy az orosz könyveket. Senki más nem tudja úgy vissza adni egy kicsit a magyaros, balkáni hangulatot, mint az oroszok. Szinte éreztem a savanyú káposzta és az uborka kesernyés illatát, tökéletesen el tudtam képzelni az öreg zsigulikat és ladákat az utakon. A zörgő, csöpögő konvektorokat stb.... Ez egy külön hangulatot adott a regénynek. Különben is, hol olvasunk már olyat egy regényben, hogy uborka :D

Ami viszont zavaró, az a borító. Ugyanis teljesen más típusú könyvet várnánk, amikor ránézünk. A borító egy idilli képet ábrázol, egy tündér hajol a tóba. Na ennek a képnek köze sincs ehhez a komor világhoz, amit a könyv ad nekünk. Nekem tetszene a borító, mondjuk egy tündér mesén, de ezen a könyvön nagyon zavaró, és nem azt a réteget kapja el, akit valóban érdekelne. A benne lévő Harry Potteres utalás meg egyenesen nevetséges. Ebben nincsenek varázslók, az, hogy egy különleges iskolába járnak különleges emberek más dolog, de nehogy a Harry Potter imádók rétegének akarjuk ezt eladni, mert a legtöbbnek nem fog tetszeni.

Persze vannak kivételek. Én is közéjük tartozom, mert nekem tetszett ez a könyv. Sőt a maximális pontszámot is megadom rá, mert igazából én, ilyet még nem olvastam. Jó volt, lekötött, sokszor elborzasztott, rémálmaim voltak tőle, de jó volt. Mikor kiolvastam órákon át néztem a falat, a végén merengve. Nagyon hosszú idő volt megemészteni. De azt hiszem ilyen egy jó könyv. És nem mindig csak szép dolgokról kell olvasni. Tízből tíz.

2 megjegyzés:

sajtosrolo írta...

Nekem is nagyon tetszett a könyv, ilyen különöset még egyedit még nem olvastam.

Katamanó írta...

Én sem. Remélem az íróknak jelenik meg más könyvük is itthon.

Megjegyzés küldése