Jeaniene Frost: Karó és Sírhant

Igazság szerint kérdezgethetitek Tőlem, hogy mi annak az oka, hogy talán az egyik legeslegkedvencebb könyvemről nem írtam még semmit. Én sem tudok erre választ adni, valami hasonló oka lehet, mint hogy a másik nagy kedvenc sorozatomról (True Blood) is nagyon foghíjas információkat adtam csak, pedig az összes eddigi megjelent kötet a birtokomban van, és be is faltam őket, amilyen gyorsan csak lehetett. Bele értve persze az angol megjelenéseket is.

Valami hasonló volt bizony a Karó és Sírhanttal is, amit angolul olvastam először még tavaly Karácsonykor. A Cat and Bones sorozat volt a párom nagy meglepetése, ugyanis a sorozat összes kötetét megkaptam, és el sem lehetett tőle szakítani a negyedik kötet végéig, ahol elszontyolodva vettem tudomásul, hogy bizony nincs tovább, és most már éveket várhatok a folytatásra.

Szerencsére a könyvhéten meg tudtam venni a Karó és Sírhantot a kiadótól. Hihetetlenül örültem neki, mert az első kötet fordítása is nagyon tetszett, (kedvenc fantasy fordítóm, Hoppán Eszter fordította) és hála az égnek a többi kötet is az ő keze alól került ki, ami szerintem még jobb mint az eredeti. Minden elismerésem, pedig én aztán hihetetlenül érzékeny vagyok a fordításokra, de lassan kezdem megszokni a szokásos bakikat, és csak remélem hogy sikerül őket elég erősen a fejembe vernem ahhoz, hogy a későbbiekben ne kövessem el én is őket.

Na de nagyon elkalandoztam, vissza térve a Karó és Sírhantra: A történet négy évvel az előző rész után folytatódik, Cat immár a kormánynak dolgozik, Bonest igyekszik elfelejteni és túllépni rajta, mígnem összefut Bones régi ismerősével, persze innentől kezdve nincs is megállás. Bones végre Cat nyomára akad.

Remélem nem kapok ki tőletek, de nem írnék többet a történetről. Egyszerűen nincs értelme, mert ezt olvasni kell. Továbbra is hangosan nevettem a könyvön, torkomban dobogott a szívem, izgultam, átkozódtam, és szomorkodtam, hogy vége van.

A kötet majdnem hetven! oldallal rövidebb mint az első rész, bizony nagyon nagyon rövid. A Történet nem kap lezáratlan véget (szerencsére),és most nem érezzük azt, hogy mindenáron el kéne olvasnunk a következő kötetet.. Innentől szerintem kifejezetten epizódos lesz majd a sztori. Minden részben új kaland. Persze ezzel semmi baj sincs.

A magyar borító továbbra is szánalmas, ellentétben az angollal, amit ha kinyitok, kapok egy szép egybe Bones- Cat képet,  (hozzá teszem, hogy az angol borítón lévő nő nekem egyszerűen nem Cat, nem túl vadóc hozzá) ennek ellenére a magyar a nyomába sem ér. Minőségre jobb, mint az én példányaim, de nekem a legolcsóbb paperbackeim vannak, és had ne mondjam, hogy a három angol kötet ára megegyezett egy magyaréval.

Nem tudok mást mondani erre a könyvre, csak hogy tízből tizenegy pont, a legkedvencebb sorozatomnak a második legkedvencebb darabja. Nem tudtam letenni egy másodpercre sem, hozzám ragadt és nem eresztett. Még akkor sem amikor harmadszor olvastam. Ezt csinálja az írónő után valaki! Le a kalappal!

Kiadó: Ulpius-ház
Oldalszám: 366
Kiadva: 2010
Fordító: Hoppán Eszter