Ez az első Mead amit angolul olvasok. Idáig ki bírtam várni a könyveit, most a negyedik kötet végén mégis azt mondtam, hogy na ne szórakozzunk egymással, nekem ezt bizony tovább kell olvasnom, mert a Véreskü nem volt más, csak egy nagy hosszú átkötő fejezet a nagy durranásig.
Nem mondom nagyon nagyon sok mindenre rájöttem, sokszor zavart Rosenak az önmegsemmisítő viselkedése, de alapvetően mostmár ismét sikerült őt megértenem, és ismét sikerült beleélnem magam az Ő szerepébe is. Vaszilisza továbbra sem szimpatikus, bármit is tesz, és próbál javítani a Rosehoz fűződő viszonyán, bárhogy is ragaszkodik Rose-hoz, én egyre inkább úgy érzem, hogy nincs közös jövőjük. Egyébként biztos van, csak ilyen módon nincs.
A történet rögtön csatával indul, ugyanis Rose vizsgájába csöppenünk bele, és Rose a vártnál is sokkal jobban teljesít. Minden szereplő jelen van a küzdelmen, valamilyen szinten Dimitrij is, úgyhogy az írónő igazán mindenkit összegyűjtött. Innentől kezdve nem tudok Spoiler mentesen írni a történtekről, még azoknak sem, akik olvasták a negyedik kötetet.
SPOILER SPOILER SPOILER
Dimitrij, akit én sosem kedveltem, levelekkel bombázza Roset, látszik, hogy valahogy figyeli, és hogy majd még eljön érte. Rose-t persze ez nagyon zavarja mégis meg akarja menteni. Lissa segítségét kéri, hogy menjenek el gonosz rokonukhoz, aki a börtönben csücsül, és szabadítsák ki, hogy elmesélje nekik azt, hogyan változtathat egy lélek mágus strigát vissza dampírrá. (Nagyon tetszett az angol Strigoy szó. Komolyan sokkal jobban mint a striga, ennek a szónak valahogy ereje van.:))
Persze ez sikerül is nekik, sőt Rosenak sikerül vissza változtatnia Dimitrijt. Aki sajnos annak ellenére hogy ismét emberi lény, most már nem tud tükörbe nézni, és gyáván hátat fordít Rosenak, és látni sem akarja. Lissa próbál mindent megtenni értük, de semmit tud. Adrian sem nézi jó szemmel Dimitrij vissza térését, hiszen Rose most vele jár, és végre megkapta a várva várt lehetőségét.
Dimitrij szerintem továbbra is egy borzalmas alak, sosem szerettem. De a mostani viselkedése egyszerűen szánalmas, sőt amikor lehetősége lett volna kijavítani a hibáit, még akkor sem tette meg. Nem értem miért kell ennyire kínoznia Rose-t!
SPOILER VÉGE SPOILER VÉGE SPOILER VÉGE
A könyv sokkal jobban felépített mint az előzőek, gyönyörűen fogalmazott, és tini könyvhöz képest nagyon választékos nyelvezetű. Angolul ezt is jobb volt olvasni, de ezen már nem lepődök meg, bár itt nem lehet panaszom a magyar fordítóra, ugyanis nagyon jól visszaadta a könyv hangulatát.
A kötet vége egyenesen hajmeresztő, még sokkal ütősebb mint a harmadiké. Ezek után garantáltan mindenki sikítozva fogja kaparni a falat. Mead nagyon ért ahhoz, hogyan kell jó cliffhangerrel befejezni egy részt. Néha azt kívánom bárcsak ne tenne ilyet.
Az angol borító nagyon csúnya, az Agave sokkal szebb borítókat ad ki hozzá, igaz a negyediken lévő bubi fejű kisasszony kivételt képez, de amúgy sokkal szebbek az itthoni borítók. Az Agavétól nem is várok kevesebbet!
Ez a könyv nagyon jó volt, nem hagyott bennem annyi űrt és zavart mint az előző, nem volt benne röhejesen lehetetlen csatajelenet. Egyszerűen a a maga világán belül reális volt, pörgős és következetes. Őszintén várom a folytatást, szerencsére már itt van a polcomon, holnap el is kezdem! A könyv tízből kilenc. Egy mínusz a borítóért és azért, mert sosem lesz kedvencem bár nagyon szeretem.
3 megjegyzés:
Az Agave a német kiadás borítóival utazik.
Tudom:) Kivéve a negyediket :) De ettől még jobban tetszik mint az angol. :)
Hát, a blogon olvasottak alapján sok mindenben 1et értek veled, de egy dologban nem tudok: Dmitrij... Ez a könyv tényleg nem tünteti fel őt túl jó színben, de ezzel együtt nekem az 1ik kedvenc karakterem... Nem értem, hogy lehet nem bírni... :P
Vivi
Megjegyzés küldése