Suzanne Collins: Futótűz

Az első kötetet megvettem magamnak, sokan mondták, hogy nagyon hasonlít a Battle Royal-ra és ezért nagyon kíváncsi lettem rá. A Battle Royale ugyanis hihetetlenül tetszett nekem. De be kell valljam az Éhezők Viadala teljesen más világba kalauzol el bennünket. Sokkal komplexebb összetettebb világba, ahol a szereplőkkel sem egy buszon találkozunk első körben, hanem jobban megismerhetjük őket. Mivel az Agave gyönyörű és igényes könyveket ad ki, ezért azt gondoltam megvárom amíg a második kötet megjelenik magyarul, és majd így elolvasom.

Egy napja vettem a kezembe a második részt, és igazából két nap alatt le is daráltam. Sokkal gyorsabban elolvastam, mint az előző kötetet. (Azt egy hét alatt végeztem ki.) A történet pár hónappal később folytatódik, mint ahol az előző abba maradt. Katniss és Peeta nagyon jól élnek a Győztesek Falujában, bár egymással nem nagyon beszélnek, és ez Katnisst nagyon nyomasztja is. Persze a külvilágnak továbbra is előadják a hős szerelmes párt, de ez csak a látszat. Minden rendben is menne, amennyire ez egy ilyen helyzetben lehetséges, de Snow elnök, a Kapitólium elnöke felbukkan Katniss házában, és megvádolja, hogy Ő tehet arról, hogy a körzetek lázadozni kezdenek. Megfenyeget minden élőt, aki Katnissnek fontos, hogyha nem tesz valamit, akkor azokat fogja kivégezni.

Ezek után nem ígérhetem meg, hogy Spoiler mentes lesz amit leírok, ugyanis erről a könyvről nagyon nehéz spoiler mentesen beszélni. Annyi minden történt benne, és olyan sok lényeges momentum volt, hogy inkább nem kockáztatok.

Továbbra is nagyon tetszik a Kapitólium ábrázolása, kifejezetten kreatív ötletnek tartom, hogy a Kapitóliumban élőknek minden féle természetellenes színre van festve a haja. Ez nagyon sokat elárul nekem a erről a borzalmas komplexumról, hogy az emberek ott mennyire magasabb rendűnek érzik magukat, és milyen jómódban élnek. Erre nagyon sok utalás van, és amikor egyszer csak a lázadás miatt nincs Homár az asztalukon, akkor teljesen fel vannak háborodva, hogy nem ehetnek tengeri herkentyűt. Mintha másfajta ételek nem is léteznének.

Az elnököt kifejezetten jól megformálta az írónő, bár hogy miért vérszagú, azt továbbra sem értem, de kíváncsi leszek, hátha kiderül még a jövőben. Ezt a tulajdonságát kissé túlzásnak éreztem, de persze lehet, hogy még jelentősége lesz.

Megjelenik egy komolyabb szerelmi szál is ebben a részben, sőt, hogy pontosabban fogalmazzak, egy szerelmi háromszög, Gale, Katniss és Peeta között. Bár azt hiszem ez várható volt. Ellenben nem tetszik Katniss viselkedése, ahogy ezt a dolgot kezeli. De persze lehet, hogy csak én vagyok túl öreg, egy tini lelki gyötrelmeihez ezzel kapcsolatban.

A másik bajom Katnissal az volt, hogy teljesen átment önmarcangoló mártírba, és néha már untam, ahogy sajnáltatja magát. Ennek ellenére nagyon kedvelem őt, nagyon jó és fejlődő karakter a sorozatban.

A harmadik gondom az volt, hogy újra bekerültünk az éhezők viadalába, azt gondoltam először, hogy mostmár nem kéne ezt így húzni, és csak az oldalszámot akarja növelni az írónő, mert nincs több ötlete, de szerencsére hatalmasat tévedtem. Sokkalta jobb volt ez a viadal, mint az előző, és hihetetlenül élveztem. Nagyon sok új dologra is fény derült. A kötet vége, főleg az utolsó mondat akkorát üt, hogy mostmár nagyon nagy kísértésben vagyok, hogy megreneljem-e angolul a folytatást.

Nekem jobban tetszett, mint az előző, pedig az sem volt egy rossz könyv, sőt a sok vámpíros között kifejezetten örültem egy ilyennek is. Tőlem tízből kilenc pontot kap, és csak azért nem tízet, mert kicsit túl soknak és nyálasnak éreztem néhol benne a romantikát. De ez most hangulat függő nálam, mivel besokalltam a romantika műfajától. Különben megkapná a tízből tízes értékelést. A világ amit kitalált az írónő továbbra is fantasztikus és egyben elrettentő, kíváncsi vagyok a következő könyv sorozatára is amit még titok és csend övez. Közben persze várom, hogy az Agave minél előbb megjelentesse az utolsó befejező kötetet.

A könyvet nagyon köszönöm az Agave kiadónak és persze Lobonak!