Karen Marie Moning: Beyond the Highland's Mist

Karen Marie Moning, a méltán híres Tündérkrónikák írója, most sem okoz csalódást nekünk. Ez a sorozat volt az első sorozata, és ez a könyv a legeslegelső könyve, ugyanazzal a világgal, amit megismerhetünk a Tündérkrónikákban is. De itt emberek a főszereplők.

A kötet, mint már említettem, Karen első sorozata, a Highlander /hegylakó/ első darabja. Ez a sorozat tette híressé az írónőt, sőt elnyerte a legjobb kezdő romantikus könyv díjat is, egy évvel a kiadása után.

A kötetnek igazából három főszereplője van, az egyik Adam, a titokzatos figura, aki a Tündérek, Seeliek bolondja, szó szerint ő szórakoztatja a nemes fő tündéreket. A tündér király rendkívüli haragra gerjed, mikor megtudja, hogy Aoibheal (ávil) tündérkirálynőnek megtetszett egy emberi lény. Sőt idővel értesül arról is, hogy ez az ember, a legendás Hawk, minden nőt meghódít akivel csak találkozik élete során. Megkéri Adam-et, a bolondot, hogy találjon egy olyan nőt, bárhol a történelemben, aki ellen tud állni Hawk csábításának. Hawk az 1500-as évek Skóciájában élő nemes, míg a lány akit végül párjának találnak, nevezetesen Adrienne, a huszadik század szülötte.

Adam elrabolja a lányt a saját korából, és elintézi, hogy akaratán kívül hozzá kelljen mennie Hawkhoz, aki szintén nem akarja a házasságot, de amint meglátja a lányt, rögtön megtetszik neki, és szeretné jobban megismerni, Adrienne viszont gyűlöli a szép férfiakat, hogy miért az a könyvben majd kiderül, és hallani sem akar Hawkról. Közben Adam persze azon mesterkedik, hogy ő is meghódítsa Adrienne-t, és hogy az övé legyen, ne pedig Hawk-é, és ezzel tönkretennék Hawk hírnevét és magát Hawkot is, aki az idő folyamán persze reménytelenül szerelmes lesz.

A történet szerintem kifejezetten jó, de ha valaki kifejezetten erotikus könyvet szeretne, az csalódni fog. Ebben a könyvben nagyon kevés a sex, úgy látom Moning nem is igazán szívesen ír róla, persze lehet, hogy ez idővel másképp lesz, mégis azt hiszem ő nem kifejezetten szexista író.

Az angol borító siralmas, aki látta az Ulpius háznak az Álomszerető borítóját, az tudja milyen ez, egy hatalmas kék férfi mellkas. Nem tudom miért jó ez, olyan varázsaltos volt ez a könyv Skóciával, a múlttal, igazán lehetett volna valami kultúrált borítója, ez alapján én abszolút pornó könyvnek gondolnám. Komolyan tipikus az a könyv amit nem szívesen olvasok a család előtt.

Rendkívül tetszett, ahogy érzékeltette Moning angolul a nyelvi különségeket, a skótok igazi akcentussal bezséltek, néhol el is akadtam, hogy te jó ég miről beszél. Szintén előkerült a Lass(leányka), szó, ezzel még csak Moning könyveiben találkoztam, avagy hallottam már róla, de leírva még nem láttam könyvben.

Szerintem nem rossz könyv ez, kicsit érződik rajta, hogy nem mai csirke, és ennek a hullámnak az elején íródott. De nem semmi, ha egy könyv, ami az író első könyve rögtön tíz díjat besöpör. Nagyon szeretném, hogy magyarul is jelenjen meg, mert biztos nagyon sokan szeretnék. Számomra tízből nyolc pontot érdemel, egyszerűen csak azért, mert úgy gondolom van hova fejlődnie ennél a kötetnél az írónőnek, és néhány dolog túlságosan kiszámítható volt.