Interjú Jericho Barrons- sal.

A jól ismert Tündérkrónikákban szereplő interjú kedvencünkkel Jericho Barronssal. Ezt Karen Marie Moning írta, nem az én agyszüleményem, nyugodtan olvashatja bárki, ami spoiler gyanús, azt PIROSSAL fogom jelölni. Jó szórakozást! A szöveget én fordítottam. Kérlek ha használni szeretnéd, írj nekem.

Én vagyok, KMM, és a Barrons Könyvek és Apróságokban állok, ahol meg fogom interjúvolni Jericho Barrons-t. Gondosan kiválasztottam az ülőhelyem, a Chesterfield kanapén ülök, amit Mac annyira szeret. Kissé furcsa érzés, hogy pontosan ott, ahol ő is szokott. Van egy üveg rózsaszín körömlakk az asztalon mellettem, és két divatlap is. A kandallóban lobog a tűz. Olyan érzésem van, mintha Mac éppen csak most ment volna el, mikor az igazság az, hogy már régen járt itt. Barrons közelebb húzta hozzám a székét. Annyira közel volt hozzám, hogy a térdünk majdnem összeért. Ha megmozdulok össze is fog. Egy Kis harcot kellett vívnom magammal, hogy ne mozduljak.

Mielőtt elkezdtem az interjút, örömmel néztem körbe a könyves boltban. Látok olyan apróságokat, amiket még nem igazán fogtam fel, olyan részeket, amiket még nem vetettem papírra. Mégis tökéletesen kirajzolódnak előttem. Úgy érzem, igazán befejezhetném a könyvesbolt leírását.Szeretnék például egy szép Freskót és egy két széket. Inkább kettőt.

Barrons türelmetlenül felhorkan. Nagyon jól ismerem ezt a hangot. Kinyitom a lap topomat és elkezdem:
KMM: Kezdjük az első kérdéssel, ami mindenkinek nagyon izgatja a fantáziáját. Mi Ön, Jericho Barrons?
JZB: Per pillanat, nagyon éhes.


Olyan tekintettel néz rám, hogy megetetném vele az egész világot, bármit megkaphatna amit csak akar.

KMM: Nem így értettem, és ezt Ön is tudja!
JZB: Úgy informáltak, hogy egy nyűg vagyok, Ez talán segít?

Megpróbálok nem ránézni. Ugyanazt teszi velem, amit Mac- el is mindig. Megpróbál megzavarni, és a szexszel ingerel. De ismerem az összes hibát, amit Mac valaha is elkövetett, nem fogok bedőlni neki, megszerzem az információt.

KMM:Ön az Unseelie király?- kérdezem ridegen.
JZB: Nem gondolja, hogy megtudnám érinteni a saját szaros könyvemet ha én volnék?

Ez kissé kitérően hangzott.

KMM: Egy kérdéssel válaszolta meg a kérdésemet, ez nem válasz, Barrons. Ön az Unseelie király? Igen vagy nem? - Erőltettem

Összeszűkűlt szemekkel nézett rám. Nem fogom megadni magam. Én vagyok az író. Én kreáltam őt. Nincs szükségem ilyen bolondságokra. Mintha olvasna a gondolataimban. Azt mondta:

JZB:  Azt hiszi Ön alkotott engem igaz?
KMM:: Én alkottalak. - válaszoltam szárazon.

Talán volt egy kis bizonytalanság a hangomban. Ha én alkottam őt, akkor én is uralom őt. És ha én uralok egy olyan férfit mint Barrons, akkor én aztán nem semmi nő vagyok.
JZB: Az sosem fordult meg a fejében, hogy talán én alkottam Önt?

Egy pillanatra minden elsötétült körülöttem. Egy kicsit mindig úgy éreztem van abban valami igazság, amit Zhuangi mond. Hiszen Chuang Choe egy ember volt, aki lepkéről álmodott, ellenben a lepke is azt álmodta, hogy ő egy ember. Azt hiszem a valóság nem ennyire egyszerű, sokkal félelmetesebb ennél a fikciónál.

JZB:Vagy talán... egy pillanatra elbizonytalanodott...Én bemásztam az Ön hálószobájába éjszaka, és elsuttogtam a történetemet magának, amiről azt hiszi, csak fikció. Megengedem, hogy kiizzadja a megoldást maga.

Megbabonázott a sötét tekintete egy pillanatra. Nem hiszem, hogy apró csillogó arany színeket képzeltem az íriszébe. Honnan jöttek??

KMM: Megráztam a fejem és azt mondtam;- Ne legyen ennyire nagyra magával Barrons. Nem kérdéses. Én alkottam Önt.

JZB:Valóban? Akkor mi a fenéért kérdezgeti azt Tőlem, hogy Mi vagyok?- A sivatag sem lehetett volna szárazabb a hangjánál.
Kirázott a hideg. Miért is? A válasz gyorsan jött. Mert, - próbáltam meggyőzni magam, hogy valójában nem így van- mert már nagyon régóta érzem, nincs igazi hatalmam Barrons fölött, és igazából sosem volt. Mindig akkor mondta el a titkait amikor ő akarta. És ez nem igazán gyakran történt meg.De még mindig én vagyok az író. És én is tudom, hogy kicsoda Ő. Bezártam a Laptopomat, és kissé idegesen felálltam.

KMM: Ennyi Barrons! Túl messzire ment! El fogok nekik mondani mindent. Minden apró részlettől kezdve, hogy ki maga, mit tett és mit akar.

Ő is felállt. Szó szerint fölém tornyosult. Biztos vagyok benne, hogy nem írtam ilyen magasnak. És sosem írtam ennyire jóképűnek sem! Én adtam neki egy csomó hibát. Hol vannak? Hova tűntek a tetoválások?A bal felkarján lévő hatalmas tetoválás eltűnt, de van valami új a nyakán.Csak nem mozog?! Elmosolyodott, és tudom, hogy nem én írtam ezt a mosolyt. A Halál mosolyog így. 


JZB: Tényleg.- Mondta szinte már lágyan. Remegni kezdtem. Mindent összevetve végül is én kreáltam őt, és tudtam, hogy ez a lágy Barrons nagyon veszélyes. - Nem gondolja, hogyha én kreáltam Önt, akkor minden következmény nélkül meg is ölhetem? Kész a halálra Ms. Moning? Tudja mi történik azokkal akiket látni sem akarok, lényegtelen karakterek..

Megérintette az arcomat. Mintha áram csapott volna belém.Az ujját az államra helyezte - Nagyon gyorsan lényegtelen karakterré válhat.

Fölnéztem rá, megdöbbenve tapasztaltam, hogy szeretném ha Jericho Barrons akarna engem. Megakartam érinteni. Az akartam, hogy megérintsen. Azt akartam, hogy szenvedélyesen nézzen rám. Teljesen megzavarodtam. Mint a tündérek, egy mesebeli karakter is vajon elkezdheti önálló életét? Megváltozik anélkül, hogy az író bármit is tenne? Tényleg igazán tudom, hogy ki és mi ő? Tényleg lehetséges, hogy mindig is ő állt a háttérben és mozgatta a szálakat? Most már igazából semmi sem világos számomra.


KMM: De még mindig tudom mi Ön.
JZB:Meguntam. Hol van Mac?
KMM: Én vagyok aki kérdéseket tesz fel!
JZB: Azt kérdeztem;- Hol van Mac?

Nem hiszem el! Használta rajtam a Hangot! Ez a szemétláda hipnotizált!

KMM: A Chesterben van Ryordannal ahol hagytam, amikor ide jöttem, hogy meginterjúvoljam magát.

A kezei hirtelen a torkomat markolták, alig kaptam levegőt. A lábujjaim alig érték a földet.

JZB:Ha dugnak, akkor halott vagy.

Elengedett és a kanapéra rogytam. Nagy nehezen feltápászkodtam és az ajtóhoz rohantam, de Jericho Barrons eltűnt.
Nehézkesen összeszedtem magam. Nem igazán értem miért zavart, de megfordultam hogy kikapcsoljam a gázcsapot kifelé menet, mert ha ebből tényleg bármi igaz, akkor ez a levegőbe repítheti az egész könyvesboltot. Amikor kimentem, még hátra pillantottam. A freskó készen van! Visszamentem, hogy benézzek a kanapé mellé, rögtön a kanapé mellett állt két piros plüssös barna szék. Nem én tettem oda őket...