Mostmár sírva fakadok, de komolyan. Úgy vártam ezt a könyvet. Meg is hozta a postás, kibontottam mint, egy félőrült, álmodozva simogattam, hogy jaj de szép, majd kinyitottam, neki kezdtem, felénél szüneteltettem és inkább mást olvastam, mert annyiran nem kötött le. Jó könyvet akarok olvasni végre, azt hittem ez az lesz, de nem... Nem is mondom, hogy rossz volt, mert nem volt az, de ott van az a hatalmas DE....
Aki ismeri a Cat and Bones sorozatot és a harmadik kötetig el is olvasta, annak nem lehet ismeretlen Vlad Tepes - és persze ugye a történelemből sem, ugye?. Imádom a Cat and Bones regényeket, egyszerűen csak oda vagyok értük. A bennük rejlő humorért, Cat és Bones közötti sistergő erotikáért, hogy képes vagyok hangosan felkacagni olvasás közben, hogy egy percig sem unatkozom, ja és hogy nagyon szeretem a karaktereket.
Na és ekkor jön a bumm. Mert picinkét nagyok az elvárásaim. Ez a könyv úgy indul, hogy van egy csaj, akinek balesete volt gyerekkorában, és emiatt senkihez nem érhet hozzá sokáig, mert mindent megráz ami a közelében van. Ezen felül még egy különleges képességre tett szert, ha valakihez vagy valamihez hozzáér, akkor látomása lesz, vagy a jövőről, vagy a múltról, vagy a jelenről. Sajnos ez a képessége kitudódik és egy vámpír banda elkapja. Egy olyan tárgyat adnak a kezébe, ami pontosan Vladhoz vezet, aki a gondolatolvasásának köszönhetően érzékeli a lányt, sőt még kommunikál is vele.
Először elmesélem ami tetszett. A regényben volt egy magyar mondat! Az élet apró örömei. Tudom.:) Emlékszem, hogy végigolvastam a mondatot, és csak az tűnt fel, hogy valami fura. Végigolvastam még egyszer, és akkor jöttem rá, hogy jé ez magyarul van. :) Nagyon tetszett, hogy valódi történelmi forrásból merített az írónő, és bizony a negatív főhős is magyar volt, méghozzá Szilágyi Mihály. Az már más kérdés, hogy csapnivaló egy gonosz volt, de mindegy. Ami még ezer plusz pontot érdemel az a borító. Mindig is így képzeltem Vladot, nagyon nagyon tetszik. Kár, hogy az én példányom ilyen kis apró kötésű, szürke lapos, mert ez elég rossz minőség, de a borító kárpótol.
Na és most a fekete leves. Nagyon gyenge lábakon áll a történet. A főhősnő infantilis, antipatikus, és idegesítő. Gondolom hatalmas jellemfejlődést akar elénk tárni majd Frost, vagy én nem tudom, de egyenlőre úgy olvasni, hogy akinek a fejében csücsülök folyamatosan irritál, eléggé zavaró. Néha már pár pofont lekevertem volna a csajnak az biztos. Vlad olyan amilyen, de valahogy mégsem jött át annyira, mint a Night Huntress könyvekben. Túl gyorsan összejöttek, túl gyorsan dúl a l'amour. Az ilyet nem szeretem. A cselekmény szálat, az izgalmat a végén hihetetlenül összecsapta Frost, ez sem jellemző rá. Őszintén remélem, hogy a következő rész jobb lesz, mert Vlad az egyik kedvenc szereplőm.
Sajnos innen a humor is hiányzott, csak akkor mosolyogtam a könyv olvasása alatt, amikor Bones és Cat megjelent, egyébként fásultan lapozgattam, és ahelyett, hogy azon izgultam volna, jaj hány oldal van még hátra, mert azt akarom, hogy több legyen, mindig azt néztem, mennyi kell még, hogy a végére érjek.
Most azt gondoljátok, hogy ez a könyv siralmas. Nem az. Csak annyira lelkesen vártam, annyira akartam szeretni, és ez annyira nem ment, hogy mérhetetlenül csalódott vagyok. Ennek ellenére egy könnyen olvasható, szerethető történetet kapunk, amit sokan fognak rajongásig imádni, de én nem leszek köztük. Számomra tízből hat. 
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése