Sookie és Erik között gondok vannak. Gondok, mert Erik-nek el kéne vennie egy nagy hatalmú vámpír királynőt, és erről az apró gondról nem is szólt Sookie-nak, Pam erőlködött, megpróbált mindent, hogy Sookie megtudja az igazságot. Emellett kitudódik, hogy egy elképesztő erejű tündér varázstárgy van a birtokában, amire túl sokan vadásznak, még Erik is megjegyzéseket tesz rá, hogy Sook esetleg alkamazhatná.
Ez a rész már csak a vérbeli fanoknak lehet izgalmas, vagy talán nekik sem. Én elborzadva olvastam az egészet, folyamatosan azt kérdezgettem magamtól, hogy miért. Miért csinálja Harris ezt? Sookie-t összehozta több nagyszerű férfival, majd mindegyiket elcseszte. Igen. Elcseszte Bill-t, bár a vége felé ismét jobban kedveltem Őt, mint a hős szerelmes Eriket, elszúrta Alcide-ot, aki az én kedvencem volt, Quinn-t és végül Erikkel is megtette ugyanezt. Sookie-t minden férfi megcsalja, vagy ha ez ne történik meg, akkor mindig valami más fontosabb nekik nála. Eriknél a hatalom és a biztonság, Bill-nél ugye a teremtője, Alcide-nél a falka, Quinn-nél a család. Sookie sosem lehet valakinek első? Erre itt a pofon. De lehet..... És kinek? NA KINEK???? Egy skót juhászkutyának.... - aki megjegyzem az angolban border collie, ami nem egyenlő a collie rough fajtájú, Lassie kutyával, de ez már egy fordítói baki - Nagyon szeretem Sam-et, de na ne már.... Erre vártunk eddig? Ez így túl egyszerű, kb felrobbantam az utolsó oldalakon. 
Emellett az egész kötet nem halad sehová, sok a párbeszéd, kevés a cselekmény, aztán a végén összecsapva kapunk valamit. Sookie is egyre idegesítőbb lesz, már egyáltalán nem zavarja ha megöl valakit, legalábbis emberi módon nem. Ha olyan sorozatot olvasok, ahol monjduk a hősnő egy démon vadász, akkor fejet hajtok, hogy egy ilyen karakterrel van dolgom, de ez esetben Sookie az első kötetekben egy naiv fiatal nő, aztán persze szép lassan megedződik, na de ennyire? Ráadásul ezzel szimpatizálni sem tudok, nem szívesen vagyok a fejében, ami nagy baj, hiszen az ő szemén át látok minden történést. Már nem kötnek le a felesleges monológjai, gondolatai, mert ebben a kötetben sajnos nagyon sok van belőlük. Úgyszólván túl sok is.
A borító nem rossz, sőt, nagyon szeretem ezeket a rajzolt angol borítókat, mindig jól kifejezte, mi is történik éppen vámpírországban, sőt tetszett a róluk sütő irónia, de emiatt nem fogok megvenni egy könyvet. A jó karakterekkel alig találkoztam, mármint akiket kedvelek, Jasont továbbra is kinyírnám. Nekem nem kéne ebbe az egész maszlagba. A tv sorozatban is idegesít, és sokakkal ellentétben nem látok benne semmi rendkívülit.
Lényeg a lényeg, szerintem jobb lett volna, ha Harris az eredeti szerződéshez, az- az a tíz könyvhöz tartja magát. Érződik már, hogy ez már csak időhúzás, rég le kellett volna zárni. Több filler könvy is van a sorozatban, azok kihagyásával egy zseniális sorozatot kaphattunk volna, de ezekkel úgy érzem, nem számíthatom ki mi is lesz, és kicsit aggódom, mi lesz az egésznek a vége. Aggódom, hogy Harris le tudja-e zárni rendesen, mert már sajnos ebben sem bízom, úgy érzem bele fáradt, mintha kötelező lett volna a film sorozat sikere miatt még írnia, akarata ellenére, mintha már nem lenne öröm az írásban. Persze biztosan tévedek, de már nem vidám szórakozást kaptam, hanem nyűgöt. Szó szerint szenvedtem míg olvastam. Gondolkozom azon, hogy a sorozatot a Véres Tavaszig tekintem egynek, ami utána van nem érdekel, mintha meg sem történt volna.... Pedig nekem egészen idáig az egyik kedvencem volt, és nagyon sok mindent elnéztem neki. Számomra tízből 4. 
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése