Vannak olyan könyvek, amiket úgymond "utazó" könyvnek használok. Ezek a Kindle-n csücsülnek, és ezeket olvasom mindig, amikor a városba megyek valahová. ( Igazából sajnálom a könyveimet, nehogy megsérüljenek a táskámban, mániákus vagyok, csak akkor vagyok elégedett, ha a könyveim úgy néznek ki, mintha most vettem volna őket a boltból.) Ezek az olvasmányaim, révén a kindle-ről van szó, nagyrészt angolok, és igyekszem olyanokat válogatni, amikhez nem kell komolyabb agyi kapacitást igénybe vennem, elég ha csak olvasom, és kicsit kizökkenek a Bkv-n uralkodó nyomasztó hangulatból, vagy a morgó tömegből.Raven egy különc, vámpír imádó lány, aki ugyan nem biztos abban, hogy ezek a lények valóban léteznek, mindenesetre, ha léteznének, neki az lenne élete egyetlen álma, hogy egy lehessen közülük. Így is éli minden napjait, fekete ruhákban jár, fekete rúzst ken a szájára és annyit szívatja az iskola ügyeletes szépfiúját, amennyire csak lehet. Egyszer csak a város fölé magasodó kúriába új család költözik, és ennek a családnak a tagja egy hihetetlenül jóképű, gótikus srác....
Nem sok újat tudok mondani a könyvről, tele van a szokásos klisékkel. Pontosabban a dögös sráccal, a dögös kemény csajjal, a kötelező kis barátnővel, az unalmas városkával... sorolhatnám. Még igazán azt sem értem, miért is lett ez fantasy. Sőt azt sem, hogy miért is lett ez sorozat??? Tudom persze, hogy a mai világban már nem lehet egyedülálló könyveket írni...
A szereplők jelleme röhejes, sőt a főhősnő személyisége annyira irritált és olyan idegesítő, amivel már rég nem találkozta. Legszívesebben ha tehettem volna, néha jól pofon csaptam volna. Például amikor dühöngő rohamot kapott, hogy dolgoznia kell, hogy az apjának járó tartozását kifizesse. Vagy mert nem veszi emberszámba a testvérét, annyira, hogy még a nevét sem tudja. A főhős jóképű srác olyan mint egy porcelán figura. Egyszerűen nem hiteles és csöpög a nyáltól. Nekem nem fél bele a képbe egy félénk vámpír fiú, aki amiatt aggódik, hogy most telefonáljon-e vagy sem. De igazából sorolhatnám ezeket a nevetséges és gagyi elemeket, amik beleférnének a könyvbe akkor, ha nem vámpírokról lenne szó, csak egy egyszerű tini könyvről, egyszerű hétköznapi szereplőkkel...
A történetről is keveset tudok mondani, mert igazából nincs. Van egy gonosz, rosszindulatú furcsa lány, egy gonosz rosszindulatú menő srác, és egy aranyszívű különc vámpír. Az aranyszívű beleszeret a boszorkányba, majd a boszi hibázik de végül megbocsájt neki. Persze a vége, az utolsó oldal szinte mindent megváltoztat, ami nagyon erőltetett, és nem kellett volna a könyvbe, de oda se neki. Ha ettől az író azt hitte, hogy várnám a folytatást, hát nagyon mellétrafált.
Összességében egy pozitívuma van, és az a borítója. Egyébként egy gyenge, sokadszorra is megírt regény. Én legalábbis úgy érzem, minden egyes elemét olvastam már valahol. Bárki el tudja olvasni akár angolul is egy alapfokú nyelvvizsgával, mert a nyelvezete vetekszik egy általános iskoláséval. Ennek ellenére olvastatja magát, nem igazán untam, csak nem tudtam a jelenetek alatt, hogy most sírjak- e vagy nevessek. Tízből öt.
2 megjegyzés:
Szerintem teljesen rossz oldalról nézed. Sokkal jobb könyv mint amilyennek te leírtad. A történet is egyedi, nem sok könyvben olvashatsz visszafogott vámpírokról és gót szereplőkről. Az egyik kedvencem és szívesen ajánlom mindenkinek.
Örülök, hogy neked tetszett. :) Nekem nem, de ebben biztos az is benne van, hogy fiatalabb korosztálynak készült. Bár azt hiszem a főszereplő lányt tini koromban sem kedveltem volna. :)
Megjegyzés küldése