Olykor olykor egy felnőttnek is jól esik egy olyan könyvhöz nyúlnia, ami minden bizonnyal nem neki íródott, mégis szeretne bele süppedni egy egyszerű, kedves és jóleső világba. Én pontosan így éreztem, amikor végre neki tudtam látni a Crowfield Démonának.
Szó sincs arról, hogy ne tetszett volna az első rész, mivel kifejezetten élveztem, de egyszerűen nem szerettem volna negatív kritikát írni egy olyan könyvről, ami igazából jó, csak nekem nincs hangulatom hozzá. Pontosan ezért került ennyi időbe, hogy végig olvassam. Amikor végre kedvem volt hozzá, nem tudtam letenni, és szinte nem is értettem, miért nem sikerült előbb végig olvasni ezt.
Ismét visszatérünk a Crowfieldi apátságba, amin immár nem ül átok, nem is szakad folyamatosan a hó, hanem végre eljött a tavasz. Persze nem íródott volna ez a regény, ha minden ilyen egyszerű lenne, és Williamnek nem állnának új akadályok az útjába.
Azt kell mondjam ez a rész kicsit komorabbra sikerült. Talán a folyamatos eső volt az oka, ami számomra furcsa is volt, hiszen számomra a tavasz nem a folytonos zivatart jelenti, hanem inkább a virágokat és a bimbózó napsütést.
A könyv színvonala semmit sem változott, sőt inkább azt mondhatnám ez sokkal pörgősebb volt. Továbbra is élvezhetőek a leírások, és pontosan elegek ahhoz, hogy mindent tökéletesen el tudjunk képzleni, mégis elég egyszerűek, így a kisebb gyerekek sem fognak belefáradni.
A borító szerintem tökéletesen visszaadja a könyv hangulatát. Nagyon tetszik bár az első jobban tetszett. Ez a borító is ugyanolyan jó minőségű mint az első részé. A betűk mérete sem változott, így a könyv igazából másfél óra alatt kiolvasható, de higgyétek el, megéri!
Nagyon szeretem Crowfield különleges atmoszféráját, Pat Walsh nyugodtan el tudott rántani engem a meleg nyárból, a hideg zimankós tavaszba. Ajánlom ezt a könyvet gyermek szívű felnőtteknek és persze kicsi gyerekeknek. Számomra tízből nyolc.
A könyvet nagyon köszönöm Bridge- nek és a Lybrium kiadónak!
A könyvet nagyon köszönöm Bridge- nek és a Lybrium kiadónak!
2 megjegyzés:
Még egy könyv... illetve kettő, amivel szemezek egy ideje.
Örülök a kritikának, mert meggyőzőtt, hogy vágjak bele bátran.
Néha tényleg jól esik mesét olvasni. Én erre akkor jöttem rá, mikor kezembe került Elisabetta Gnone-tól Az Ikrek titka (Fairy Oak sorozat). Annyira szép és hívogató volt, hogy az sem érdekelt, hogy az alsó osztályos lányok is kinevetnek, amiért ezt olvasom. (Persze pirítás volt, hogy ők is inkább ezt olvassák, mint a Hannah Montanat.)
Lehet az unokahugik ezt kapják majd karácsonyra. :)
Hehe :D Azt is olvastam, csak a kis tesóimnak, de igen az nekem is nagyon tetszett :):) Ez is mese, szóval ha valami nagy összetett valamire vágysz, akkor bele se kezdj ,de egy kellemes délutáni könyvecskének nagyon jó :)
Megjegyzés küldése