Click Here For Free Blog Backgrounds!!!
Blogaholic Designs

2011. augusztus 4., csütörtök

Oliver Bowden: Assassin's Creed - Reneszánsz


A könyv borítóját meglátni és megszeretni fél másodperc volt. És nem csak a külcsín, de a belbecs is bekecsegtető volt, a fülszöveg szövevényes, összeesküvős, megbosszulós, orgyilkolászós sztorit ífért. Pont nekem való csemege!- gondoltam naivan. A történet maga egy az egyben a nagysikerű videojáték fonalát követi, habár nem tapasztalatból tudom, a szokásos háttérinfó gyűjtés során derült erre fény.

Az 1400-as évek végén járunk Firenzében, Itáliában. Az író nem cécózik, a könyv harmadik (!) oldalán máris egy csetepatéban találjuk magunkat, ahol Ezio Auditore és bandája helyben hagyja a rivális Pazzi família néhány tagját. Gyorsan kiderül, hogy nem csak a „szokásos” Capulet-Montague kisstílű családi viszálykodásról van szó, hanem sokkal nagyobb összeesküvés folyik a háttérben. Két ősi ellenség, a Keresztes Lovagok és az Orgyilkosok rendje áll szemben egymással, ennek az elhúzódó ármánykodásokkal teli harc közepén találja magát Ezio, akinek sok tanulnivalója akad, ha életben akar maradni és az ügy szolgálatában kíván állni.

Itt szokott következni az a rész, ahol írok a világról, a karakterekről, a cselekményvezetésről stb. Most egy kicsit zavarban vagyok, mert ezek az „apróságok” szinte 100%-ban hiányoznak. Egyszerűen nincs jellemábrázolás, nuku, nada, semmi! E/3-omban íródott a regény, végig Ezio-t követjük nyomon ,(eltekintve 1-2 kivételtől, ami inkább hiba a „mátrixban” ) de esküszöm, egyetlen egy gondolat csíráját sem közvetíti felénk az író. olyan, mint egy bábu, aki ide megy, oda felmászik, leszúrja az őröket, fekszik-alszik-nem mozdul stb. Csak az van leírva a könyvben ha valaki csinál valamit fizikailag, amitől teljesen úgy éreztem, mintha egy 12 éves srác elnyújtott fogalmazást írt volna a kedvenc videojátékáról. Egyébként kismillió szereplő van a könyvben, a kötet végén az útmutatóban majdnem kilencvenet számoltam meg, többnyire érdektelen Carlok, Fernandok, Antoniok, de nem is fontos megjegyezni őket, mert 99%-uknak lepkefingnyi jelentősége sincs a regény szempontjából, és úgysem élne tovább 5 oldalnál. Ezt leginkább egy sakktáblaként lehet a legjobban elképzelni: az orgyilkosunk van az egyik végén, a másikon az áhított cél, közben pedig sok-sok bábu, amit le kell dönteni, és amiket le is dönt unalmas egymásutánban. Amíg egy játékban az ilyen fajta questelés izgalmas, addig egy regényben iszonyú kevés a boldogsághoz. További problémám volt, hogy Mr Bowden híján van minden dramaturgiai érzéknek, a legnagyobb tragédiákat, örömöket, árulásokat olyan átéléssel adja vissza, mint egy korhadt fadarab. Persze legalább nem vádolhatjuk meg hatásvadászsággal. További „kedvenceim” a hiteltelen, erőltetett párbeszédek voltak,és amikor az átvágott torkú beszél, és a fejbelőtt fickó magyaráz mielőtt meghal. Amit a könyv adott nekem – a 8 napi akaraterő tuningoláson túl- az a kezdő olasz nyelvlecke, a kötet végig van lábjegyzetelve, tele szerintem szükségtelen és szövegidegen olasz szavakkal, ráadásul a fordításban magyarul toldalékoltak (jujj!).

Mindezek után igazán kíváncsivá tett Oliver Bowen, de hiába néztem utána, a fickó egy fantom mindössze annyit lehet megtudni róla, hogy ez az álneve, kiemelkedően fantasztikus regényíró ha-ha), reneszánsz történész és jelenleg Párizsban él.

Érdeklődve várom, hogy lesz- e magyar folytatása a könyvnek,  (bár én tuti passzolom) plussz elolvashatná rajtam kívül végre valaki, jó lenne megtudni, hogy létezik- e ember a Földön 12 éves kor felett aki tudja értékelni ezt az irományt. 

A könyvet nagylelkűen a FUMAX kiadó bocsájtotta rendelkezésemre. Köszönöm nekik! Azért érdekes volt :)

22 megjegyzés:

Titti írta...

hülye blogspot, telerakta betűhibával:'((((

Névtelen írta...

debil aki ezt a blogbejegyzést írta!

Smaug írta...

Hümm, mit is mondjak, aki ezt írta vagy nem tudja mi a jó könyv vagy Alkonyaton edződött.
Sok játéknak készült el a könyv változata, de ez sokkal ellentétben nagyon jól sikerült.

Titti írta...

Köszönöm a kifinomult vélemény nyílvánítást, felírom XD

Titti írta...

Smaug: szerintem a könyvről vitázni oké dolog, személyeskedni már kevésbé, méginkább, mert a jó könyv a világ legszubjektívabb dolga.

Én olvasó ember vagyok, nem videojátékos. Lehet, hogy az AC reneszánsz a többihez képest jó, ezt nem tudom megcáfolni, de az biztos, hogy az író nem egy Tolkien, de még egy másodkategóriás ponyva íróhoz sem hasonlítanám...
Neked mi tetszett oliver Bowden stílusában? Érdekel a véleményed.

Névtelen írta...

Smaug! Teljesen igazad van. Én is most olvasom, 23 éves vagyok. Játszottam a játékkal is és kijelenthetem, hogy mindkettő izgalmas és érdekes. Lehet, hogy a könyvben vannak néhol fura dolgok, de még mindig jobb mint a gagyi Twilight sorozat, ami a csitriknek való.

Cloudy írta...

Már nem azért, de, hogy ha csak a Twilight-hoz képest jó, akkor nem lehet valami nagy eresztés a könyv :/

Titti írta...

Névtelen:
Miért hasonlítod a Twilighthoz? Az egy urban fantasy, az AC elvileg egy történelmi kalandregény, teljességgel összehasonlíthatatlan a kettő.
Egyéblként szoktál olvasni rendszeresen mást is?Vagy a játék miatt kezdtél bele a könyvbe?

Hilts írta...

Templomos lovagok vannak a könyvben, nem keresztesek... azt hiszem, ennél jobb kritika nem kell sem a kritikáról, sem a post szerzőjéről.

Titti írta...

Hilts:
ha rágoogliztál volna a templomosok vs keresztesek kérdésre beszólás előtt, akkor nem hozod magad ebbe a rendkívül kínos helyzetbe....
epic fail....

Katamanó írta...

:D:D:D:D

WildWorld írta...

Na, azért kardélre ne vigyétek a dolgot. :D Egyelőre passzolom ezt a könyvet, valahogy nincs nagy bizalmam a játékfeldolgozásokkal kapcsolatban.

NorbertG írta...

A párom most olvasta, és egy az egyben egyetért a kritkiával :) Állítólag a 12 évesknek tényleg nagyon tetszik... :D

Katamanó írta...

:D:D:D Én még mindig nem tudtam magam rászánni :):) De igyekszem. :)

Névtelen írta...

hát ez a kritika egy nagy rakás ló..ar, sajnálom, de a könyv egyértelműen nem az olvasó közönséget célozza meg, hanem a játékosok szórakoztatására készült, és ez teljes mértékben sikerült!!
sajnos a kritika írójának fingja sincs a játékról, így joggal fikázza orrba-szájba a művet és az írót is -ezt elismerem
-nos mondjuk ezek a ,,szükségtelen és szövegidegen olasz szavak" a game jól ismert sajátosságai, de hát...
szal szerintem ez a könyv egy jól sikerült feldolgozása, a méltán világhírű videojátéknak

Névtelen írta...

Szép zárás volt! Ott a pont.

Henge írta...

Kíváncsi voltam rajtam kívül vajon mások hogyan reagáltak a könyvre. Tetszik a véleményed és sokban egyezik az enyémmel. A játék jó, én élveztem, már amennyire volt türelmem hozzá, de a könyvnek csak a borítója szép. A történet érdekes, játéknak tökéletes, de így leírva... azt hiszem jobban is kidolgozhatta volna az író, ha már rászánta magát. Nem értem miért hozták föl az Alkonyatot, semmi köze a témához, de ha már középkorról szóló könyvről van szó és ő ezt jónak találja, akkor kifejezettem meglep, mert nyomába sem érhet Raoul Renier Hitehagyottjának, vagy Sienkiewicz Kereszteslovagok c. könyvének, azok jó könyvek és jó magasra teszik a lécet.

Névtelen írta...

Szerintem ez egy nagyon jó játék és persze jó könyv.Lehet ,hogy valakinek nem tetszik ,de attól még nem kell leszólni.
Egyébként a szereplőket jellemzi akár külső,akár belső tulajdonságról van szó.
Ezt a könyvet tényleg inkább azoknak írta Oliwer Bowden, akik ismerik a játékot.Nekem ez a kedvenc játékom és könyvem , de ízlések és pofonok...
Ami az olasz szavakat illeti, a könyv végül is Olaszországban játszódik, nem?
(Ezért is szeretem a könyvet.)
És egyébként teljesen egyet értek névtelen barátommal.

Zaku írta...

Hali!

Játszottam a játékkal, és egy szóval: imádtam!!! *-* Semmi perc alatt függő lettem!
Ezen felbuzdulva, amikor megtudtam, hogy könyv is készült belőle, nagy bőszen elkezdtem utána járni. Először is vegyes fogadtatásra találtam kritikák terén, de mivel "hiszem ha látom" típus vagyok, ezért kölcsönkértem egyik barátomtól a könyvet, és belekezdtem.
A regény pedig sántítani kezdett, többek között ilyenek miatt: "A fiatal férfi komor tekintete
fenyegető mosollyá változott." (Nem azért, de egy tekintet hogyan válhat akármilyen mosollyá is?) Voltak még érdekes kifejezések, elütések, ilyen-olyan hibák, amik engem sajnos időről időre megakasztottak, pedig nem vagyok egy kukacos fajta. "– Jól van, vettem a lapot." Senki ne akarja nekem megmagyarázni, hogy ilyen szófordulattal éltek a reneszánsz korában...

Nekem ez a könyv egyszerűen gyenge. Logikai hibák is vannak benne, a karakterek jellemét nem igazán jött át, a csatajeleneteknél is mintha valami derengett volna az írónak, aztán lila ködbe veszett. Összességében olyan érzésem volt, mintha egy fanfiction író második művét olvastam volna.
Lehet, hogy ez a könyv a játékosoknak készült, de aki ne adj isten minden előzetes értesülés nélkül veszi kezébe a kötete, annak szinte biztos, hogy csak ez alapján nem jön meg a kedve a játékhoz. Márpedig fontos, hogyha valaki írásra, pláne adaptációra adja a fejét, akkor olyan munkát adjon ki a kezéből, ami önmagában is megáll a lábán. Mert más pozitívumot nem nagyon fedeztem fel, mint azt, hogy Assassin's Creed. Ha pedig könyvbe fektetek, nekem ez édes kevés, és nem éri meg a pénzét.
Meglehetősen sokat és sokféle műfajban olvasok, ponyvától a szépirodalmig, mindenevő vagyok. Ennek hála kialakult bennem egy "kép" a jó könyvről, és ez (bármekkora AC fan legyek is) nem az. Amit őszintén sajnálok, de aki szokott, szeret olvasni, és több kisebb-rövidebb művön is átrágta magát, az szerinte osztja a véleményem.
Ennyi volt a maszek véleményem.

Zaku

Katamanó írta...

Köszönöm szépen a hosszú véleményedet :) Legalább van aki hasonlóan gondol a könyvre, mint mi :)

Zaku írta...

Katamanó, én lennék az egyik legboldogabb, ha masszív ellenérveket tudnék felhozni a kritikával szemben, de akkor hazudnom kéne. :P Az meg nem az én stílusom.

Unknown írta...

Abban teljes mértékben egyet értek, hogy nincs semmiféle leírás a kis szereplőnkről, de nekem nagyon tetszik. És így legalább Ezio-t is a fantáziánkra bízza :)

Megjegyzés küldése