Brunonia Barry: Csipkeolvasó

Ezt a könyvet Karácsonyra kaptam a páromtól. Nagyon örültem neki, hiszen hihetetlenül imádom a boszorkányos misztikus történeteket, ezért azt gondoltam, most igazán telibe talált. Még januárban, amikor meglátogattam a nagyszüleimet, elkezdtem olvasni náluk. Akkor félre kellett raknom, annyira más volt, mint amire számítottam. Egyszerűen nem bírtam olvasni, mert nem is volt hangulatom egy szomorú atmoszférájú kötethez.

A könyv főszereplője Towner, más néven Sophya aki egy elég problémás egyén. Pszichiátrián is kezelték, még sokk terápiát is alkalmaztak nála, de az utóbbi időben sajnos meg is kellett műteni, és eltávolítani a méhét, mert tele volt daganatokkal. A műtét után tudta meg a rossz hírt, hogy szeretett rokona és nagynénje, Eva eltűnt és valószínűleg meghalt, úgyhogy azonnal haza kell mennie. Abba az otthonba, ahonnan egész életén át menekült.

Miután haza tér, Eva házába, rendkívüli nyugalom és öröm lesz úrrá rajta, ugyanis Ő már tudja, amit  a többiek nem, hogy Eva él, hiszen érzi a jelenlétét. Este lefekvés előtt beszél is vele kicsit, de már nem akarja zargatni a többi rokonát azzal, hogy későn elmondja nekik a jó hírt. Reggel megérkezik az öccse, rossz híreket hoz, Eva több napja halott, végre megtalálták. Towner ezt egyszerűen el sem akarja hinni....

Nagyon sok sebből vérzik a történet, de ennek ellenére azt kell mondjam, mégsem rossz könyv ez. Persze nem is jó, de ez már mellékes. Kezdjük először a jóval.

Nagyon érdekesnek találtam azt, hogy nem csak Towner szemén át láthatjuk a világot. Igaz sokszor ő volt a mesélő, de ennek ellenére több szereplő bőrébe is bele bújhattunk, habár csak Towner volt egyes szám első személyben írva.

A könyv hangulata szerintem zseniális, igazi borzongatós, gótikus, és komor. Érdekes volt olvasni, mert akartam is, meg nem is. És a könyvben is végig ezt a kettősséget éreztem. Ha ez szándékos, akkor azt kell mondjam a regény zseniális.

Ugyanakkor a vége kifejezetten kiszámítható, sajnos a felétől sejtettem, hogy pontosan mi is fog történni. Ennek ellenére körülbelül a felétől már elég izgalmas a könyv, az első 150 oldal ellenben vontatott, túl lassú és túl drámai. Az embernek már túl sok az a nyavajgás és szenvedés amit a szereplők megélnek.

A szereplők is nagyon különösek nekem benne, egy igazi élő figurával sem találkoztam. Csak megsebzett emberekkel, de egyéniségeket nem találtam köztük. Mindannyian ugyanolyanok voltak. Arctalan boszorkák, férfiak, és boszorkány gyűlölők.

Children sziget

Kifejezetten zavart az, hogy néha a szövegben oda nem illő kifejezéseket használt a fordító. Úgy érzem, ez a könyv nagyon szépirodalom akart lenni. Akkor legyen is az. És egy szép leíró szövegbe ne tegyünk bele olyan kifejezést, hogy "fingó papucs" és hasonlók. Sőt jobbat mondok, ennél a könyvnél minden káromkodás, amit kimondtak kést döfött a szívembe, mert annyira oda nem illő volt, és pont azoktól szólt, akiktől nem kellett volna.

A borító egyszerűen csak gyönyörű. A külső védő fólia is, az alatta rejlő könyv pedig igazi kincs. A kiadás nagyon igényes, erős kötése van, sokszor olvashatós, megéri az árát, pedig ilyet én ritkán mondok. Az angol borítók is nagyon tetszenek nekem.

Children'S Sziget másik oldalról

Mindent egybe vetve nem rossz könyv ez, a végét már séta közben olvastam ,míg hazaértem a HÉV-től. A befejezése, és lezárása is nagyon szép. A csipke olvasás titkai is gyönyörűen le vannak írva benne. Kifejező, hangulatos leírásokat is tartalmaz a könyv de én mégis kicsit többet vártam. Annyian dicsérték a molyon, hogy azt hittem, ez a könyv valami igazán különleges utazás lesz. Valahol az volt, de mégsem. Olyan volt olvasni mintha egy homályos ablakon át nézném a világot. Számomra 10-ből 7. Semmiképp nem ajánlom férfiaknak, és olyan nőknek sem, akik akció dús, élvezetes olvasmányra és hagyományos boszorkákra vágynak.