Neil Gaiman: Tükör és Füst

Gaimant imádom, szeretem, jóformán minden könyve tetszett, mindet olvastam, szerettem imádtam vagy éppen nehezteltem rá. De egy biztos. Mély nyomokat hagyott bennem. Ezek után nagyon szerettem volna tőle novellákat is olvasni, és amikor megtudtam, hogy a Tükör és Füst újra meg fog jelenni, tudtam, hogy nekem erre le kell csapni.

Őszinte leszek, teljesen lenyűgözött. Annyira, hogy mikor az első novellát olvastam a könyvből, szó szerint fent ragadtam a buszon, és csak egy megállóval később szálltam le. Ilyen kicsiny életem során eddig nem igazán fordult elő, révén, hogy nagyon lusta vagyok, és hideg is van, és szeretek inkább otthon a melegben egy bögre forró tea mellett olvasni. 

Persze voltak itt is olyan novellák, amiket néhol kicsit erőltetettnek és nyögvenyelősnek éreztem, sőt volt olyan, ahol azt gondolom én voltam "kevés" mert nem értettem, mit is akart tanulságként az író elmesélni nekünk. Két novellát szeretnék igazán kiemelni, amik nagyon- nagyon tetszettek. Az egyik az ominózus buszon olvasott novella, amivel indít a könyv. Ez egy házaspárról szól, akik éppen az esküvői ajándékokat bontogatják, amikor rátalálnak egy borítékra. A boríték róluk szól, csak kicsit máshogy. Olyan, mintha az ő házasságuk torz tükre lenne. A másik pedig egy fekete macska története,aki még az élete árán is megvéd minket minden rossztól. 

Gaiman minden egyes novellájában van valami varázslat, valami keserű derű. Nem tudom jobban elmagyarázni ezt. Az biztos, hogy ne a csilli- villi, romantikus és cukormázzal bekent amerikai történeteket várjuk, hanem inkább a zordon, esős angol táj jusson eszünkbe, ahol azért néha, mégis kisüt a nap. 

A regényt úgy olvastam, hogy minden nap csak egy Gaiman novellát engedtem meg magamnak. Hiába olvastam volna többet, inkább vártam, mert szó szerint bearanyozta a napomat a sok kicsi történet, ami hol kedves volt, hol rémisztő, hol pedig elgondolkodtató. Eme becses kötet után én is elgondolkodtam, hogy talán Gaiman bácsinak csak és kizárólag novellát lenne szabad írnia és punktum! Sőt olyan novellás kötetet szeretnék tőle, hogy tényleg minden nap kaphassak egy- egy újabb, megdöbbentő és kiszámíthatatlan kis mesét. 

A borítója is megér pár misét, ugyanis csodaszép. Sőt még a gerince is az, így még a könyvespolcon is nyíltan gyönyörködhetek benne - amit meg is teszek... 

Azt kell mondjam tényleg imádtam ezt a könyvet. Gaiman olyan varázslatosan tud bánni a szavakkal, hogy igazából mindenkinek kiutalnám az orvossal, a lélek betegségeire minden jó, de a legjobb egy kis Gaiman. Tízből tíz.

A könyvet nagyon köszönöm az Agave kiadónak és Lobonak!