G.B. Hellebrandt: Sherion Woods- Apály

Imádom a vízi világot, és a sellőkkel kapcsolatos történeteket, egyik kedvenc mesém a Kis Hableány volt gyerekként, éppen ezért gondoltam azt, hogy bele vágok ebbe a könyvbe, annak ellenére, hogy jót nem hallottam még róla.

Sherion Woods egy sellő aki az emberek világában él, és minden erejével küzd a környezet szennyezés ellen. Munkája során megismerkedik egy Clive nevű férfival, aki feltalálta a vízzel működő hidroautót, és hatalmas összeget ajánl fel neki ezért a cége nevében Sherion. Clive eleinte ódzkodik attól, hogy eladja a jogokat, de végül beletörődik, eközben persze menthetetlenül beleszeret Sherionba.

Azt kell mondjam a könyv alap ötlete kimondottan jó, a cselekmény érdekes lenne, de annyi logikai baki és hiba van a könyvben, ami már egyszerűen nevetséges. Értékelem azt is, hogy az egész regény mondanivalója ordítva mondja a magáét, miszerint védjük a földünket, mert nem lesz így örökre a miénk.

Sajnos ez a könyv, a jó alap sztori ellenére sem nyerte el a tetszésemet, annyi mindenbe bele tudok kötni, hogy az már fáj. Az én fantáziám nagyon sok mindent elvisel, talán még a női Poszeidónnal is megbirkózik, de azzal már kevésbé, hogy valaki a víz alatt akar sokkolót használni. Nem lehetett volna itt valami mást kitalálni? Hiszen mágiáról is van szó a könyvben... Ez sokkoló volt...

Őszintén ledöbbentem akkor is, amikor egy görög szállodában tenger víz folyt a tusolóból. Nagyon el kellett gondolkodnom azon, vajon az írónő fürdött-e már tengerben, - bár biztos vagyok benne, hogy igen- de kérdem én, akkor hogy juthatott eszébe olyan esze ment baromság, hogy egy menő szálloda fürdőszobájában tengervíz folyik a csapból? Az embernek eleve is az első dolga a sós víz után lezuhanyozni.

Nagyon zavart az is, persze lehet már kicsinyes vagyok, hogy ugyebár a mi kis hősnőnk San Fransiscoban lakik, és eközben Bakonyi húsról és varga bélesről álmodozik. Álmodozzon akkor szusiról, steakről és sült krumpliról, de ne híres neves magyar ételekről. Nem is értem persze, miért kellett egy másik kontinensre vinni a történetet, sokkal közelebb áll hozzánk Európa és van itt is tenger.

De még nem is ezek voltak a legnagyobb bajok a könyvvel. Hanem a  szereplők egyszerűsége, kidolgozotlansága, a párbeszédek röhejessége, olykor túlbonyolítása. Csak hogy mutassak egy példát, ez a mondat egy beszélgetés közben hangzik el:

"Csak ez a kettő, akik közül az egyiket a düh, és a megalázottság késztetett erre a szörnyűségre. A többi sellő fél és tisztel téged. Mutasd meg magad, vezesd az óceán népét, hogy lássuk, valóságos vagy, és meglásd, csodálóban és követőben nem lesz hiány. "

Kérdem én ilyen mondatot mikor használunk mi a magyar beszélt nyelvben? Leírásnál nincs gond ezzel, de párbeszéd esetében igencsak túlbonyolított.

Emellett hihetetlenül zavart az is, hogy a főszereplő csaj éppen csak megismerte a szerelmét a történetben, de már a népét is feláldozná érte, és ezt többször a szánkba is rágja, aztán megismeri Robot, és neki áll őrlődni a két pasi között. Eddig tartott a nagy szerelem?

A borító is borzalmas, ez alapján sosem venném meg a könyvet, az elején lévő sellő kimondottan taszító, ennél szebbet még a tíz éves hugom is tud rajzolni.

Nagyon őszintén mondom, hogy nem gondoltam még SOHA azt könyvről, hogy nem kellett volna kiadni. Mostanáig. Biztos vagyok persze abban is, hogy lesz aki nem ért velem egyet, vagy aki azt gondolja, azért kötözködöm, mert magyar íróról van szó. Ez természetesen nem igaz, már csak azért sem, mert kifejezetten érdekelnek a magyar könyvek, igyekszem minél többet olvasni, és nagyon élvezem, amikor igazi szép, és igényes mondatokkal találkozhatok. Ennél a könyvnél azt éreztem, hogy nagyon igényes akar lenni, érződik rajta az is, hogy az írónőnek hatalmas szókincse van, de nekem túl cizellált volt, leginkább a párbeszédek esetében, amikor pedig valamit le kellett volna írnia részletesen, az össze lett csapva.

Nem akarom jobban a földbe tiporni a könyvet, számomra tízből egy, de sebaj, ilyet is kell néha olvasni, hogy tudjuk értékelni az igazán jó könyveket.