Néha azt gondolom, hogy tényleg nem vagyok normális. Sajnos azt hiszem mások is így látják, de ez most lényegtelen. Ami sokkal inkább lényeges, az- az, hogy a Harry Potter és a Tündérkrónikákon kívül kevés könyv mozgatott meg engem ennyire, és ez igen nagy szó, ugyanis most a kedvenc könyveim listáján a negyedik helyen áll, és ha azt nézzük, hogy végülis ez a könyv nem szól másról, mint a suliról, tinikről, tanulásról és a mindennapi csipp-csupp dolgokról. Szóval miután majdnem négy órán át ácsorogtam érte a tűző napon, csak azért, hogy az első nap elolvashassam, húszas éveim közepén, ez elég árulkodó.
Reniék elkezdték az utolsó évüket, ez a búcsú és a felnőtté válás szele szinte minden oldalon megérint minket. Láttunk egy tini szerelmet kibontakozni a lapokon, ami később komolyabbá fordul, és már nem csak egy lángolásról van szó, hanem komoly érzelmekről. A szalagavató és a körülötte zajló ügyek a Szent Johannában szintén különlegesek, még ez is izgalmas, és úgy érezzük magunkat, mintha mi is búcsúznánk a 12/b-től, akik egészen eddig megosztották velünk mindennapjainkat, de félév múlva vége van ennek az egésznek, és mindenki szétszéled, a jövőjét keresve.
Ez a hangulat eléggé rányomta a bélyegét a könyvre, de engem cseppet sem zavart, sőt. Örülök, hogy vége lesz, mert így teljes egész a történet. Ebben a részben több csavart is kaptunk, sok szereplőről megtudhatunk még többet, Cortezről is, bár az írónő azt nyilatkozta, hogy őt teljesen megismerni, csak az utolsó rész oldalain fogjuk. A kötet vége kifejezetten izgalmas volt, és lezáratlan. Olyan zárással, hogy legszívesebben most rohannék Laura küszöbéhez, és térden állva könyörögnék a kéziratért. Persze nem tudom merre lakik, így ez most kimarad. Februárig már tudok várni.... Remélem... 
Az előző rész utáni csalódottságomat teljesen eltörölte ez. Minden egyes sorát élveztem. Továbbra is szeretem az összes b-s diákot, sőt én még Vladárt is imádom, teljesen Piton professzorra emlékeztet. - Azért bárki bármit mond, nekem nagyon sok hasonlósága van ennek a sorozatnak a Harry Potterrel - például, hogy a családban az olvasási sorrendje a sorozatnak úgy zajlik, hogy először én olvasom el - leginkább azért, mert én vagyo ka leggyorsabb - aztán a hugom. - 12 éves - Majd a 45 éves nevelőapám. Hö! Mostmár csak az lenne a csoda, ha a párom is elolvasná. Azt tudom, hogy édesanyámat ráveszem, neki is nagyon fog tetszeni, de jelenleg éppen filozófia marhaságokat olvas - illetve próbálja olvasni, mert nem halad vele....
Lényeg a lényeg, az SZJG továbbra is rólunk szól. Ez a mese úgy ahogy van megtörténhetne bárhol. Teljesen aktuális az első betűjétől, az utolsóig. Minden "kaszt" megtalálható benne a diákok köréből, amiket az amerikai tini filmekben látunk, itt mégsem ennyire egyszerűek a szereplők, hanem összetett önálló személyiségek. Persze nem árt a történetnek Cortez sem... :) Azt hiszem az aktualitásán kívül ők viszik teljes mértékben a hátukon a történetet.
A borítóra sincs szavam sem, gyönyörű szép, nagyon jó minőségű, megéri az árát. Összességében ez a rész tőlem 10-ből 11 pontot érdemel. Kedvenc könyv lett. Mindenkinek ajánlom, aki pedig még nem olvasta a sorozatot, sürgősen pótolja. :) 
