Ilsa J. Bick: Hamvak - Kegyetlen új világ

Kissé elgondolkodtam, hogy én valóban szeretem-e a gyilkolászós, zombis könyveket. Filmen képtelen vagyok nézni őket, egyszerűen rosszul leszek a zombik mozgásától, látványától és aludni sem bírok tőlük. Tudom nem vagyok már óvodás, de nekem akkor is vannak ilyen kissé infantilis félelmeim . Azt már ne is kérdezzétek, hogy a Körben szereplő morbid kislány látványa után, mennyi ideig voltak rémálmaim. Így egy idő után felhagytam a horrorok nézésével, és inkább neki láttam a zombis könyvek olvasásának. (Tudom a zombis filmek nem horrorok, sokan nevetnek rajtuk. Én nem ebbe a csoportba tartozom. :D )

Alex(andra) megszökött otthonról, mert nem akar továbbra is kemoterápiára, és mindenféle kísérleti stádiumban lévő kezelésre járni. Már elfogadta, hogy számára már nincs sok idő hátra, az agyában lévő tumor végül végez vele. Az utolsó pár hetét pedig a természetben szeretné eltölteni, miközben útban lesz nagynénje felé. Az erdőben bele botlik egy kisebb családba, Ellie-be, a kilenc éves kislányba, a nagypapájába, és Mina nevű kutyájukba. Éppen beszélgettek, amikor egy különös villanás következtében Alex rosszul lett, mire újra képes volt gondolkodni, már csak azt látta, hogy a nagypapa a saját vérében vergődik, az unokája pedig sírva rohan hozzá. Ami pedig a legfurcsább volt az egészben, hogy a villanás előtt már kezdte elveszíteni az érzékeit, a szaglása teljesen megszűnt, most azonban mindent meg tudott állapítani a körülötte lévő illatokból.... Azt is, hogy valami hulla szagú dög közeledik feléjük..... 

A Hamvak egy új, itthon még csak születendőben lévő divathullám terméke. Hogy pontosabb legyek, ez egy disztópiás regény. Ez a szó azt jelenti, hogy egy olyan alternatív jövőt kell elképzelnünk, amiben semmi pozitívum nincs, vagy majd azok próbálják megteremteni a jó dolgokat maguk körül, akik belecsöppentek ebbe az élethelyzetbe. Én még nem sok ilyen könyvet olvastam. A mérföldkő, és valahol a műfaj megalkotója természetesen a Battle Royale, és ennek amerikai leánya, az Éhezők Viadala volt. De nem akarok félre vezetni senkit, ennek a könyvnek semmi köze az előbbiekhez. Persze itt is éppen elég vérrel, hullával és hasonlókkal találkozhatunk, viszont itt a mai világ változik hirtelen pokollá. Alig marad élő ember, az élők nagy része pedig öreg, vagy agyatlan zombivá változott, akik természetesen emberekre vadásznak.... 

A könyv hátulján megemlítik a szerelmet. A műfajhoz és a mai tinik igényeihez ez is hozzátartozik természetesen, de a történet sokkal nagyobb hangsúlyban van, nem kapunk romantikus perceket, se nem komolyabb szexuális elemzéseket, vagy a csókok részletes, órákon át tartó leírásait. Ebben a világban ennek nincs helye, de persze ettől függetlenül lesz benne romantika, sőt a későbbiekben még szerelmi háromszög is.

A könyv eleje kimondottan vontatott volt, az első száz oldalon viszonylag nehezen rágtam át magam, ott igazán nem is történik semmi rendkívüli, csak sok- sok monológon át megismerkedünk Alex- el, és az ő lelki- testi problémáival. Ezzel nem is lenne baj, de itt kicsit megijedtem, hogy száz oldal/ nap lesz a könyv tematikája. Szerencsére nem így történt, és innentől igazából beindulnak az események. 

Nekem tetszett a könyv, az első fele kevésbé, a második viszont nagyon. Bevezető résznek nem rossz ez, és olyan függő véget és csattanót kapunk, amitől leesik az állunk, és amire egyszerűen nem lehet számítani. Én az ilyeneket mindig szeretem, és valahol vártam is ,hogy adjon nekem pár pofont a könyv. Tetszett a világ magyarázata is, mármint, hogy mitől változott meg hirtelen minden. Az írónő valaha az amerikai légierő egykori hadnagya volt, így érződött a könyvön, hogy ért a fegyverekhez, és tudja, mi hogy működik egy háborús helyzetben, és hitelesen vissza tudott adni még egy poszt-traumatikus stresszben szenvedő embert is. Ezek nálam mind piros pontok, de azért begyűjtött pár feketét is.

Kifejezetten nem tetszett a fejezetek végén rendszeresen visszaköszönő hatásvadász befejezés. Volt olyan mondat, amivel sokszor találkozhatunk. Például: "Ekkor nevettek utoljára." - "Nem is sejtették mekkorát tévednek." sorolhatnám.... Persze, így lehet nem hangzik rosszul, de amikor már huszadszorra is találkozunk vele, akkor már igencsak erőltetettnek hat. Szerintem ez tipikus kezdő írói hiba, viszont ami szuper, és minden elismerésem, az a működő, logikus világ. Sajnálom, hogy most nem lett jobban kidolgozva, és nem lett kicsit véresebb, de gondolom akkor már nem férne be a tini műfajba. 

Az Egmontban borító terén ismét nem kell csalódnunk. Az angol kiadásokkal ellentétben ennek kifejezetten hangulatos, a könyvhöz illő borítója van. Különben nekem a lány arca nélkül talán jobban is tetszett volna, de így is csillagos ötös. A betűméret nem apró, de nem is góliát, kellemes olvasni. A fogásra is kifejezetten jó, csak vigyázni kell a gerincére, ha túlságosan kinyitjuk, akkor sajnos törik. De egyébként nem egy potyogós lapú könyv.

Lényegében kifejezetten tetszett. A történet jó volt, olvasmányos, a szereplőket hamar meg lehetett kedvelni, vagy épp utálni. A kezdeti hosszú bevezető után pörögtek a cselekmények, de mindig volt időnk kicsit szusszanni, és egy kicsi időnk arra is, hogy megismerjük az újabb szereplőket. A könyv második felét kimondottan élveztem, le sem tudtam tenni. Összességében 7 pontot kap most tőlem, az első száz oldal nem ér ennyit, de mivel a vége a tíz pontot verdesi, ezért úgy gondoltam a hét az igazságos. :) Mindenkinek ajánlom, -nem  csak lányoknak! -, akik szeretik a zombis, világvégés történeteket. 

A könyvet nagyon köszönöm az Egmont Dark kiadónak!