Rafael Ábalos: Grimpow

A fülszöveg alapján nagyon kíváncsi lettem a regényre, hihetetlenül örültem, amikor előolvasásra megkaptam recenzióként. De megjelenés első napján már a könyv is a kezemben volt, mert azt gondoltam, nekem ez biztosan tetszeni fog, hiszen olyan szép, hiszen fantasy, nagyon sikeres és nem amerikai az író.

Nagyon ritkán hagyok félbe könyvet, sőt, szinte soha. A Grimpow-val megtettem. Van egy olcsó, olvasatlannak tűnő példányom, - ha bárkit is érdekelne a kritika után - látni sem akarom, pedig tényleg maga a könyv gyönyörű.

Grimpow egy nagyon fiatal tolvaj fiú, aki Durlibbal, a főkolompos haverjával, talál egy holttestet akinek a kezében van egy kő. Sok pénz is van nála, meg mindenféle ékszer, de számunkra a kő a lényeg... Hármat találhattok melyik kőről van szó! Bizony! A Bölcsek Kövéről! Jaj de lerágott csont ez már. Itt persze még latin néven is emlegetik. Ennyivel okosabb lettem. Na de nagyon elkalandoztam, szóval Grimpow megfogja a Bölcsek Kövét, és hirtelen nagyon okos lesz, tudni fog írni- olvasni, ismeretlen tudományok tudora lesz stb... Talál egy levelet is a lovag zsebében, mi szerint meg kell keresniük valakit. Ezért elindulnak Durlibbal, (egészen egy apátságig jutnak), hogy ott megszálljanak, ahol rájuk tör pár francia lovag, és a halott férfit keresik...

A könyv nekem a 380. oldalig nem indult be, végig vontatott és unalmas volt. Semmi igazán érdekes nem történt benne. Kérdem én, ha ez a könyv gyerekeknek íródott, akkor ugyan miért mesél az író szárazan az európai történelemről? Melyik gyereket fogja évszámra pontosan érdekelni, hogy mikor milyen keresztes háború, vagy török csata zajlott? De ha legalább érdekesen lenne leírva... De nem! A felnőttet azért nem köti le, mert jó esetben már ismeri a történelmet.

Arról nem is beszélve, hogy ismét egy Bölcsek Köve történet, alkimisták helyett tudósokkal ,a plusz csak a  sok furcsa név. A fantasy összesen annyi, hogy a bölcsek köve titkokat rejt. Ennyi... Nahát nekem ettől nem lesz egy könyv sem fantasy. Azt hittem végre nem a brit mondakörből kapunk mágusokat, hanem mondjuk a németektől, vagy pont a spanyoloktól. Megismerhettük volna egy újabb kultúra mese világát. Sajnos nem ez történt. Pedig amennyit tudok a spanyolról, az is nagyon érdekes.

A Grimpow borítója egyszerűen csak gyönyörű, jó fogni, bár hatalmas csalódás volt, hogy nem kemény kötésű, így ilyen formában nem éri meg a 3500 forintot. Főleg, mivel olyan hatalmas sorközök vannak benne, hogy csak na. Fene érti miért nem lehet normálisan nyomtatni egy könyvet... Biztos nem lenne olyan vastag és akkor kevesebbért lehet eladni. Annyit szép csöndben megjegyeznék, hogy a könyv hátlapját azok a nagy elütő piros betűk igencsak elrondítják.. lehetett volna mondjuk az arany vagy ezüst... de nem piros... Annak ellenére, hogy nagyon szép a magyar (és angol) borító, a német fényévekkel jobban tetszik!

Lényeg a lényeg. Nekem hatalmas csalódás. Sablonos esetlen, erőltetett karakterek. Száraz, unalmas történet mesélés. Tízből hármat érdemel. Azért ennyit, mert ez nem egy értéktelen könyv, csak én nem tudom elfogadni. A borítója miatt is érdemelt egy pontot. De azoknak, akik pörgős, izgalmakban gazdag, gyerekeknek való fantasy-t keresnek, csalódni fognak. Ebben a témában nagyon ajánlom a Harry Pottert (aki miatt az egész bölcsek köve sztori elhíresült, hiszen be kell valljam, Potter előtt én sem tudtam mi fán terem az alkímia - az- az nem fán, kövön..), és Az alkimistát. Jó olvasást!