Rachel Caine: Az Üvegház

Minden vámpíros könyvhöz pozitívan állok neki, és nagyon sokszor kíváncsi is vagyok rájuk. Valamiért az Üvegház eddig kimaradt nekem, lehet valami ösztönös sugallat volt, mert én ebből a színvonalból már nagyon kinőttem.

Adott Claire, a zseni tizenhat éves kislány, aki már el is végezte a középiskolát, így felvételeznie kellett egyetemre. Nagyon szeretett volna valami nagy nevű egyetemre bejutni, de a szülei nem akarták, hogy túlságosan messze költözzön tőlük, így esett a választás Morganville lepusztult, hírnévtelen egyetemére. Minden rendben ment volna, hacsak Claire be nem égeti az iskola jó csaját, (igen, ez egy vámpíros könyv, KOMOLYAN!) aki úgy megsértődött ezen, hogy el akarja tenni láb alól Claire-t. Kedves főhősünk, miután lerúgták a lépcsőn, és beverték a fejét, majd halálosan megfenyegették, elmenekül, kibérelhető szobákat keres, így lel rá az Üvegházra, ahol három nagyon különös személy lakik.

Hol vannak itt a vámpírok? Na igen vannak azok is benne... Valahol...

Ez a regény több sebből is vérzik, olyannyira, hogy nehezemre esett végig olvasni, pedig alap helyzetben, minden vámpíros, urban fantasy-t szívesen olvasok. Ez esetben szó szerint ráerőltettem magamra a könyvet, nagyon nagy szerencsém, hogy ilyen rövid, nem tudom mennyit szenvedhettem volna még vele.

A legnagyobb problémám a komolytalan történet volt. Ugyanis azért még senki nem akar kinyírni senkit, - az én véleményem szerint - hogy megmondták az illetőnek a barátai előtt, hoyg a második világháború nem Kínában játszódott. Ugyanis bizony, Claire fejét ezért akarják elválasztani a nyakától. Nem hiszem el, hogy ennél jobb indokot nem lehetett volna kitalálni. Ezen felül olyan módszerekkel akarják kinyírni, ami egyszerűen szánalmas.

A szereplők kidolgozatlan alap báb figurák. Mint egy tipikus rossz koleszos regényben. Meg van a cica baba, a különc, az okostóni, a jó srác, a vicces srác, a komoly srác... stb... Mindenki itt van. Mint valami elfuserált amerikai tini vígjátékban. Csak az a baj, hogy ezek a szereplők belül üresek. Van egy mázuk, de körülbelül ennyi is alkotja őket. Én ezt ki nem állhatom.

A harmadik, és talán legnagyobb problémám az volt, hogy a könyv végig szlengben van írva. Az, hogy a gyerekek szlengben beszélnek még rendben is lenne. Dehogy a leírások is azok legyenek.

Például:

"Claire simán kizúgott volna a szélvédőn, ha nem fogja meg a biztonsági öv, ez viszont iszonyat erősen belevágott a bőrébe, és Claire már sejtette, hogy mindjárt elájul a fájdalomtól, amikor visszazuhan az ülésbe, és a sebe a huzathoz dörzsölődik."

Mi az, hogy simán kizúgott??? Vagy iszonyat erősen? És ez még csak egy két példa. Ha E1-ben van írva akkor nincs baj ezekkel, de ez a könyv nem abban van! A leírásokban nincs helye szlengnek. Egyszerűen agybajt kaptam tőle. A párbeszédekben lévő sok figyutól is, de az még elment.

Azt kell mondjam a történet is olyan sekélyes, olyan zavaros, olyan bugyuta, hogy nem fogom tovább olvasni a sorozatot, mert minek. A könyv vége függővég, ami szintén nevetséges, és nagyon erőltetett. De ha van aki még ezek után is el akarja olvasni, az tegye, csak én inkább más urban fantasy regényeket javasolnék megvásárlásra. Szerencsére már nagyon sok jó van itthon is!

A borító ennek ellenére nekem nagyon tetszett, a könyv jó minőségű, sokszor olvasható. Kár, hogy ezen esetben ezt a szolgáltatást nem fogom tudni kihasználni.

A könyv nekem tízből két pontos. Ennél rosszabb urban fantasyt még nem olvastam, sőt idén ez a legrosszabb könyv amit a kezembe vettem. Remélem mindenkinek meghoztam a kedvet hozzá. Aki olvassa éppen annak pedig kitartás!