Kerstin Gier: Rubinvörös

Ha van téma, ami engem foglalkoztat, az az időutazás. Kicsinek imádtam a Vissza a Jövőbe minden egyes epizódját, nem beszélve az olyan könyvekről, amik arról szóltak, hogyan is lehet manipulálni az időt. De még ez sem lett volna elég a Rubinvöröshöz, de még Karácsony előtt egyik nap betértem a Libribe, hogy megvegyem a Méregnaplókat, és akkor megláttam a Rubinvöröst, gyönyörű, kemény kötéses borításban. Azt kell monjdam azonnal beleszerettem. Nem volt megállás, kívánság listára fel! Szerencsére meg is érkezett a Karácsony fa alá, épen és egészségben.

Gwendolyn egy tizenhat éves, kicsit szétszórt fruska, aki olyan családban nőtt fel, ahol az időutazáshoz szükséges gén, egyenes ágon öröklődik. Persze Ő teljesen nyugodt, hiszen biztos, hogy nem Ő, hanem Charlotte, az egyik rokona, a kiválasztott. Gwen persze nem sokáig örülhet, ugyanis kiderül, amikor valahol a 18. században találja magát, hogy bizony az előzőekből semmit sem igaz, és hogy Ő az aki örökölte a gént. A baj csak az, hogy Gwen a történelmet csak a filmekből ismeri, Charlotte-ot kicsi kora óta képezték arra, hogy időutazó lehessen. Ez így kicsit aggasztónak hangzik, de Gwen képes arra, hogy megoldja, sőt még ennél problémásabb helyzeteket is.

Nagyon rosszkor olvastam a könyvet, örültem volna, ha lett volna egyszem szabad délutánom mostanában, de sajnos nem volt ekkora szerencsém, így be kellett érnem azzal, hogy napi ötven oldallal sikerült végeznem. Ez egy igazi kellemes szórakoztató kis regény, amit akkor is tud olvasni bárki, ha már leesik a feje a fáradságtól.

Nem kell benne sokat gondolkodni, nagyon könnyed és kedves regény, azt kell mondjam talán pont ez adja a báját. Nekem nagyon bevezető könyvnek tűnt, amit viszont nem szívesen tolerálok egy három részes sorozat esetén, (egyébként a hosszabb sorozatoknál sem szeretem ha az első regényt egy szinte nulla sztorival megáldott, csak a világot bemutató történettel kezdik.), persze itt nem ilyen rossz a helyzet, sőt, bőven van itt történés, izgalom, de valahogy végig vártam valamit, ami nem jött el ebben a kötetben. Biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben sokkal több izgalomnak nézhetünk elébe, hiszen az írónő nagyon sok rejtéllyel kecsegtet.

A könyv borítója és kivitelezése is gyönyörű. Nagyon találóak benne a piros betűk, a kis díszek. A borító tényleg semmi kivetnivalót nem hagy maga után, még az sem zavar, hogy bugyi rózsaszín, mert így jó. És úgy tűnik ezt lehet fokozni, mert a további kötetek talán még szebbek mint az első.

Végeredményben örülök, hogy olvastam, nem tartom egy nagy durranásnak, de kifejezetten jó könyv volt, szimpatikus és kidolgozott szereplőkkel, tele titkokkal és rejtélyekkel, és persze a múlt megismerésével. Azt gondolom aki szereti a műfajt, ne hagyja ki. Hozzátenném, hogy annak ellenére, hoyg ez egy ifjúsági könyv, nem éreztem annak, kimondottan jól szórakoztam minden apró részletén. Számomra tízből nyolc, de biztos vagyok abban, hogy a jövőben lesz ez még több is.