Karen Marie Moning: Fever Moon

Mindenki tudja mennyire rajongok a Fever világért. Kevés sorozatot, regényt szeretek jobban ennél. Éppen ezért rendeltem elő ezt a kiadványt is, hiába voltak ellenérzéseim. Nem bánom, hogy megvan, mert gyűjtöm a Feveres csecsebecséket, de őszintén senki olyannak nem tudom ajánlani, aki nem megveszekedett rajongó. 

Nem nagyon szoktam képregényeket értékelni, ha igen, akkor is maximum mangákat, ennek pedig nem sok köze van a mangához. Ha a rajzokat önmagában kéne értékelni, azt mondanám nagyon szép munka, ha azt, hogy ez mennyire adja át nekem a Fever világot, akkor már elbizonytalanodom. Barrons néhol nyálasnak tűnik nekem, néha a Szépség és Szörnyeteg Gastonjára a emlékeztet, a frizurája mindenképpen, de semmiképp sem arra a megfoghatatlan karakterre, akiket elképzelünk, vagy még elképzelni sem tudunk.

Mac nekem túl kurvás, Dani túl felnőttes, csak a szörnyek tetszettek és a világ lerajzolása, de az nagyon. Egyébként az egész tiszta Marvel, ez sem csoda, mivel Al Rio, aki az első három fejezetet rajzolta, olyan nagynevű Marvel képregényeket tudhat a háta mögött mint a Pókember vagy az X-Men. De ha jól tudom rajzold a DC Comicsnak is. 

Ezek után, elkezdtem a negyedik fejezetet, amit egy másik rajzoló készített, és akivel Moning nem volt felhőtlenül boldog. Hát nekem sokkal jobban tetszett, a rajzolt alakok valahogy "puhábbak" emberszerűbbek voltak. Mac nem csak egy seggből és két dudából állt, valahogy lelke lett. Sajnálom, hogy nem az egész az ő műve. Barrons neki sem sikerült, bár szerintem nincs az- az ember akinek sikerülhetett volna... 

Azt gondoltam, ha már a rajzolásért nem vagyok oda, akkor legalább a sztori legyen jó. Nagyon jól is indult, hogy a végén az egész összeomoljon. Látszik, hogy Moning mindent meg akart mutatni, mindent bele akart sűríteni ebbe a kis vékony könyvecskébe, de emiatt semmiből sem kapunk igazából semmit. A Barrons és Mac-es jelenetek között nem sistereg a levegő, nem dobban meg a szivem, mint a könyvekben, nem szurkolok nekik, Barrons és Mac egyaránt ellenszenves, aki szimpi az nem más mint "Dreamy Eyed Guy" - bevallom nem tudom mi lehet a magyar megfelelője, de ennyi az egész. 

Egyébként, a képregény, úgy ahogy van nagyon igényes és nagyon szép. Álmodozva el tudok benne gyönyörködni, de ott van bennem az is, hogy sajnálom, hogy Moning ennyit dolgozott vele, ha ez nincs jövő ilyenkor már rég kiolvastam volna az ICED első részét, és már köröm rágva várnám a másodikat. 

Ami még bosszantó volt, hogy a kötet végén, van egy olyan fejezet, hogy Behind the Scenes. Ide pontosan azt tették be, amit Moning a blogjára is kitett, ami nálam is le van fordítva a karakterekről. Nem tudom hány bőrt fog még erről lehúzni, de nem is értem. Aki megveszi ezt a könyvet, biztosan olvasta azokat is. Ezzel már kár növelni a gyártási költséget. Úgysem adták volna 25 eurónál olcsóbban. 

Lényeg a lényeg a sztori tőlem tízből öt pontot kap, de úgy egyben a kötetet nem tudom osztályozni. Hogy miért? Mert hazudnék ha nem örülnék annak, hogy a polcomon van, hogy bármikor levehetem és gyönyörködnék benne, viszont csalódtam is, nem is kicsit. Nem ezt vártam. Egyáltalán nem ezt. Moning szerintem inkább könyvet írjon, siessen mert már túl akarok lenni a Danis könyveken, hogy ismét Mac-ért és Barrons-ért izgulhassak.