Chloe Neill: A lányok olykor harapnak

Nekem minden urban fantasy sorozat kell. Kell! Kell! Kell!!! A vicc az, hogy Karácsonykor egyszer már belekezdtem a sorozatba. Elolvasta ma századik oldalig, és félre is tettem, hogy olvashatatlan. Aztán most újra elővettem, gondoltam még egy próbát megér. Jelentem a próbálkozás sikeres volt, már a harmadik részt olvasom. 

Merit-et, az egyetemista lányt megtámadták a campus udvarán. Bele is halt volna a sérüléseibe, ha Ethan, a nagy hatalmú Cadogan ház feje, nem jár épp arra, és változtatja át őt vámpírrá. Merit-et lesúlytja a hír, hiszen nem járhat többé egyetemre, nem láthatja a napot, - és ami a legfontosabb - senki sem kérdezte, hogy ő vámpírként akarja-e leélni az életét. Irtózik a vértől, még a gondolatától is, hogy igyon, a jóképű, de arrogáns vámpír nagyúrtól pedig kiveri a víz, jó és rossz értelemben egyaránt. De sajnos újabb gyilkosság történik, az áldozat pedig külsőre nagyon hasonlít Merit-re így a vámpírok nyomozni kezdenek a Chicago utcáin vérengző gyilkos után....

A történet nem kimondottan pörgős, nagyon látszik, hogy még csak egy bevezető kötetről van szó, de az egész mitológia, a szereplők, a történet, mind üdítő és kellemes. Jó beletemetkezni ebbe a világba. Bár néhol már elegem volt a vámpír politikából, de enélkül nem lenne hiteles a regény, beállhatna a többi, egy kaptafára menő urban fantasy közé. 

Meritet nagyon megkedveltem, igazi bele való csaj, aki tudja mit akar, csak akkor nem, ha a szerelemről van szó. A nagyúrt, Ethan-t imádtam. Bunkó, arrogáns, hideg rideg, mi kell még? Viszont a kötelező barátnővel és újdonsült pasijától a falra másztam. Borzalmasan idegesítettek. Eleve az a tény is zavart, hogy pont a barátnőből lesz boszorkány, milyen meglepő fordulat nem? Muszáj volt őt is valami lénnyé átfabrikálni. Na mindegy, ettől függetlenül még mindig szuper a könyv. 

A borítója borzalmas. Lefotóztak Budapesten egy házat, bekékítették, lefotóztak egy átlagos csajt és egy tíz perces Photoshopos megerőltettő egérkattintgatásokkal összerakták. Kiábrándító, a borító alapján szerintem hozzá sem érnék a könyvhöz, nem hogy megvegyem. Egy dolog miatt nézem el neki, kivételesen, mégpedig a könyv magyar ára miatt. Nagyon- nagyon jó vétel, mert egyébként minőségre teljesen jó, nem brutál sorközökkel van megnövelve a mérete. Ez a könyv ilyen, és 2700 forint az alapára. Egy ilyen könyv extra akciósan az Egmont Darktól 3200 forintba kerül, az Ulpiustól pedig 2800-ba. Még ha csak a boltban veszem is meg jobban járok, és az Ulpius-os borítók nem jobbak ennél egy kicsit sem. 

Lényeg a lényeg. A könyv jó, a sorozat jó, aki szereti az Urban Fantasy-t, a jól kialakított világokat, a kissé agresszív, de jólelkű hősnőket, nyugodtan vágjon bele. Külön öröm az is, hogy ez a sorozat nem akar Anita Blake-re hasonlítani, kicsit sem, így sok meglepetésben lesz részünk, aminek mindenki örül. Tízből tíz. 

Kendare Blake: Vérbe Öltözött Anna

Ez a könyv, ha itthon nem jelenik meg, akkor is a polcomat tarkította volna egy idő után, mert annyira szép. Persze lehet, kissé elfuserált elképzelésem van arról, milyen is egy szép könyv, de nekem ennek a borítója, olyan egyedi, különleges, és megkapó volt, hogy nem is érdekelt mi a lényeg, kell és kész. 

Cas egy kísértet vadász. Erre tette fel az életét. Az apja is az volt, és mivel ő már nem él, neki kell teljesítenie a feladatát. Figyel a hírekre, és begyűjti az információt, hogy épp melyik államban van veszélyes kísértet. Így akad rá Annára, aki már több, mint húsz embert ölt meg, és mégsem tűnt fel igazából senkinek. Egy rém mesének tartják a históriáját, amikor pedig az sajnos nagyon is igaz. Cas ráveszi a gimnáziumban a menő srácokat, hogy vigyék el abba a házba, ahol elvileg Anna lakik, sajnos előreláthatólag semmi jó nem sülhet ki ebből, ugyanis aki belép a házba, halál fia.... 

Engem az egész történet levett a lábamról, magába szippantott az eleje, úgy ahogy volt. Végig élveztem, bár sokszor úgy éreztem éppen Dean és Sam mellett ülök, egy öreg Impalában kísérteteket lesve, de végülis ezt elnéztem neki. A másik ami egyedi benne, hogy E/1- ben íródott a cselekmény, és ezúttal nem egy lány fejében vagyunk, hanem egy fiúéban. Aki ugyan néhol szerintem nem teljesen hiteles tini fiú, de mivel a könyv ha akarja, ha nem, csajos könyv, szépíteni kellett azokat a gondolatokat. 

Ami nekem nem kellett volna az egészbe, az a szerelmi szál. Kissé abszurdnak tartom, hogy valaki beleszeressen egy kísértetbe, amikor ott szaladgálnak körülötte a hús-vér emberek is. A karakterek egyébként elég gyengécskék és felejthetőek, kivéve Annát, akit azt gondolom kifejezetten jól eltaláltak. Főleg a kettős személyisége tetszett nagyon. 

Félelmetes, éjszaka nem merem típusú olvasmánynak semmiképpen sem nevezném. Nem voltak tőle rémálmaim, és nyugodtan aludtam, pedig hajnali kettő tájt fejeztem be. Se borzongást, semmit nem éreztem, csak elégedett voltam, hogy egy élvezetes olvasmány élménnyel lettem gazdagabb. 

Mint már említettem, a borító csodaszép, a magyar kiadás kemény kötésben jelenik meg, ami külön plusz pont, mert nagyon igényes az egész, úgy ahogy van. Jó kézbe fogni, jó olvasni, és ha többször elolvassuk, az sem fog látszódni rajta, ha kicsit is vigyázunk rá. 

Lényegében nem egy felejthetetlen olvasmány, de kimondottan élveztem. Nem egy tucat könyv, olyan értelemben, hogy sok egyedi gondolat volt benne, eléggé más, mint a mai divatban lévő tini történetek. Ha esetleg valaki eddig kételkedett volna benne, akkor elmondom, ez egy fiataloknak szóló regény, de ez ne riasszon vissza senkit. A stílus kifejezetten jó, a történet izgalmas, csak szex nincs benne, de azt hiszem, ez manapság már kezd üdítő, mint terhes tulajdonsága lenne egyes könyveknek. Tízből nyolc. 

Stephen Lawhead: Arthur

Ez a sorozat fantasztikusan indul. A Taliesinben Lawhead úgy varázsol el minket, olyan utakra vezet, ahol borzongunk, félünk ahol magunk is beleszeretünk egyes szereplőkbe, fájdalmasan megsiratjuk halálukat, velük küzdünk, velük szenvedünk. A Merlinre ez a Varázs kissé megkopott, az Arthurra pedig szinte már veszni látszik. 

Arthur felcseperedett, immár tizenöt éves fiatal férfi lett belőle, és bebizonyítván Britanniának, hogy bizony okkal született a világra, kihúzza a kardot a kőből. Persze a sok kiskirály fellázad ellene, és nem sikerül mást elérni, csak, hogy Dux Britanniának, az - az hadvezérnek nevezzék ki. Arthur elég sajátságosan gondolja ezt, oda megy a szászokhoz, és békét ajánl nekik. A legnagyobb csodálkozásra, a szászok ezt el is fogadják.  Cak ezután jön a java az egésznek, mindent megtalálhatunk itt, halhatunk a kerekasztalról, Avalonról, visszatér Charis és Avallach és természetesen Morgian is, aki továbbra is buzgón szövi a hálóját. 

Nem volt ez rossz könyv, Lawhead továbbra is csodálatosan ír. De a történet sajnos elég pocsék. Úgy éreztem, mintha csak ismételné önmagát. Béke ajánlás ha nem, akkor csata, megint csata és csata, kifejezetten unalmas volt, a legjobb részek azok voltak, amikor Merlinnel és Pelleas- szal történt valami, adott egy kis változatosságot, de sajnos nem eleget. Néhány lényegi mondaelem ki is maradt a könyvből. A Kerekasztal lovagjai nem nagyon kaptak még említést sem, és ha ez volt a nyár királysága, amit a végén, körülbelül ötven oldalban leírva megkapunk, akkor az eléggé kiábrándító. Annyi csata volt a könyvben, hogy egy kis hangsúlyt kaphatott volna a jó is. 

A könyv vége pedig szó szerint el lett vágva. Kész. Pont. Nincs tovább. Nem ezt érdemelte volna ez a sorozat. Többet vártam volna tőle. A másik pedig az, hogy tudom Lawhead keresztény író, ha ezt kihangsúlyozza egy könyvben, az bizonyos fokig rendben is van. De könyörgöm ne minden egyes átkozott oldalon. Ne már! Az első részben tudta még valahogy tartani magát... Különben is, Belt a napistent és az Atlantiszi isteneket sokkal normálisabb Istennek ábrázolta. De itt már feltűnik Jézus, mindenféle katyvaszban megemlítve, abszolút nem hiányzott a történetnek. 

A könyvem már tíz éves, de még mindig jó állapotú, igaz a lapok már megsárgultak benne. Egyébként még mindig olyan, mintha egy bolt polcán porosodott volna idáig. A borító tetszik, nem különleges, de nem is csúnya, a betűméret elég apró, de kényelmesen olvasható. 

Szerintem aki már idáig követte Taliesin, Charis, Merlin és Arthur sorsát, ne hagyja őket cserben, tisztelje meg őket annyival, hogy elolvassa a történet végét is. Lehet, hogy kissé vontatott lesz, lehet hogy hogy nem lesz annyira izgalmas, mint az előzők, de ettől függetlenül érdemes elolvasni. Számomra tízből 7. 

Szen Johanna Gimi 7 - A teljes borító és tartalom

A Szent Johanna gimi 7. - Útvesztő

Tartalom:

Szeptember 1-jén Reniék immár irigyelt végzősökként lépnek be a suli épületébe, de vajon tényleg irigylésre méltó a helyzetük? Egy biztos: a legzsúfoltabb, legeseménydúsabb évnek néznek elébe, amelynek már az első fele is tele lesz óriási élményekkel (szalagavató, nagy végzős bulizások, utolsó közös szilveszter), ugyanakkor komoly buktatókkal (érettségi tárgyak kiválasztása, a felkészülés megkezdése és a nagy kérdés: a továbbtanulás).

Ám a 12/b. , mint tudjuk, nem átlagos társaság: ők mindent megtesznek azért, hogy az utolsó évük valóban felejthetetlenné váljon, nemcsak önmaguk, de a Szent Johanna gimi összes tanára és diákja számára is…

Reni adatlapja:

Név: Rentai Renáta (Reni)

Kor: 17

Beszélt nyelv: magyar, francia

Magamról: (Nem publikus adat, hozzáférés korlátozva) Nem akarom, hogy helyettem döntsenek!!! …De akkor most kihez forduljak?

Érdeklődési kör: könyvek, olvasás, francia nyelv, fotózás, továbbtanulás

Klubtagság: Hová menjek továbbtanulni?; felvi.hu; Melyik szak illik hozzád?; Beatles; Akiknek elegük van; Végzősök

Richelle Mead: Golden Lily - Vérvonalak 2.

 Ez a bejegyzés mindenkinek Spoileres, aki nem olvasta el a Vámpírakadémia sorozatot és a Vérvonalakat.  

Nagyon szeretem azt, ahogyan Mead ír. Olyan stílusa van, hogyha a semmiről írna, még azt is szívesen olvasnám. Persze félreértés ne essék, nem szépirodalmi magasságokról beszélek, de valahogy úgy ír, hogy bármiről is van szó, beszippant, és már nem is akarok szabadulni. 

Miután Sydney megoldotta a tetoválások rejtélyét, újabb furcsaságok történnek körülötte. Találkozik egy sráccal, aki olyan mint Ő, hihetetlenül intellektuális, és még érdeklődik is iránta. Eközben Adriannal is egyre többet találkoznak, Sydney segít neki egyengetni az útjait ámde a gondatlan idő nem tarthat sokáig, ugyanis Sonja-t megtámadják, méghozzá furcsán tetovált idegenek, akikről még Sydney sem tud semmit. Persze ezt nem hagyhatja annyiban és azonnali nyomozásba kezd...

Ez a rész még lassabban indul be, mint az előző. Gyakorolatilag az első felében semmi érdekfeszítő dolog nem történik, mégis kellemes olvasni. Megismerjük Sydney-t kicsit jobban, van egy kis időnk Adrianra, és a többiekre, mielőtt beindulna a történet, de ez nem is zavaró. Senki se várjon a Golden Lily-től olyn pörgős cselekményt, mint a Vámpírakadémiától, mégis én ezt valahogy jobban szeretem. A titok azt hiszem az apróságokban rejlik. Abban, hogy az ember hogyan képes változni, hogyan képes magán változtatni, milyen az, amikor még magunknak sem vallunk be dolgokat, és mi történik olyankor amikor rájövünk, de már késő. Nem lehet változtatni. Milyen, amikor a családunk zsarnokoskodik felettünk, és hiába erőlködünk, nem tudunk megfelelni. Ez a rész igazáőból számomra ezeket a kérdéseket boncolgatta, több szemszögből és sikeresen. Persze olyan köntösbe bújtatva, hogy bárki megtudja emészteni, akár anélkül, hogy végig gondolná az egészet. 

A borító gyönyörű. Egyszerűen csak gyönyörű. A könyv viszonylag nagy, jó nehéz, jó minőségű, normál betűkkel. Olvasni kifejezetten egyszerű, szerintem alapfokú angol tudással bárki bátran vágjon bele, lehet, ugyan, hogy szótárazásra néhol szükség lesz, de elenyészően. 

Mindent egybe vetve imádtam ezt a részt. Igaz, hogy kiszámítható volt, hogy egyszerű volt a történet, de nem akartam szabadulni. Amikor elolvastam, olyan érzésem volt, mintha kiszakítottak volna valahonnan, ahová nekem vissza kell jutnom. De nem tudtam, mert nincs tovább. Ráadásul azzal a hatásvadász befejezéssel, amit kaptunk, igencsak olvasni akarom azt a következő részt. Számomra tízből tíz, csillagos ötös. A sorozat következő részének megjelenése, az Indigo Spell jövő évben várható a tengerentúlon. 

Karen Marie Moning: Fever Moon

Mindenki tudja mennyire rajongok a Fever világért. Kevés sorozatot, regényt szeretek jobban ennél. Éppen ezért rendeltem elő ezt a kiadványt is, hiába voltak ellenérzéseim. Nem bánom, hogy megvan, mert gyűjtöm a Feveres csecsebecséket, de őszintén senki olyannak nem tudom ajánlani, aki nem megveszekedett rajongó. 

Nem nagyon szoktam képregényeket értékelni, ha igen, akkor is maximum mangákat, ennek pedig nem sok köze van a mangához. Ha a rajzokat önmagában kéne értékelni, azt mondanám nagyon szép munka, ha azt, hogy ez mennyire adja át nekem a Fever világot, akkor már elbizonytalanodom. Barrons néhol nyálasnak tűnik nekem, néha a Szépség és Szörnyeteg Gastonjára a emlékeztet, a frizurája mindenképpen, de semmiképp sem arra a megfoghatatlan karakterre, akiket elképzelünk, vagy még elképzelni sem tudunk.

Mac nekem túl kurvás, Dani túl felnőttes, csak a szörnyek tetszettek és a világ lerajzolása, de az nagyon. Egyébként az egész tiszta Marvel, ez sem csoda, mivel Al Rio, aki az első három fejezetet rajzolta, olyan nagynevű Marvel képregényeket tudhat a háta mögött mint a Pókember vagy az X-Men. De ha jól tudom rajzold a DC Comicsnak is. 

Ezek után, elkezdtem a negyedik fejezetet, amit egy másik rajzoló készített, és akivel Moning nem volt felhőtlenül boldog. Hát nekem sokkal jobban tetszett, a rajzolt alakok valahogy "puhábbak" emberszerűbbek voltak. Mac nem csak egy seggből és két dudából állt, valahogy lelke lett. Sajnálom, hogy nem az egész az ő műve. Barrons neki sem sikerült, bár szerintem nincs az- az ember akinek sikerülhetett volna... 

Azt gondoltam, ha már a rajzolásért nem vagyok oda, akkor legalább a sztori legyen jó. Nagyon jól is indult, hogy a végén az egész összeomoljon. Látszik, hogy Moning mindent meg akart mutatni, mindent bele akart sűríteni ebbe a kis vékony könyvecskébe, de emiatt semmiből sem kapunk igazából semmit. A Barrons és Mac-es jelenetek között nem sistereg a levegő, nem dobban meg a szivem, mint a könyvekben, nem szurkolok nekik, Barrons és Mac egyaránt ellenszenves, aki szimpi az nem más mint "Dreamy Eyed Guy" - bevallom nem tudom mi lehet a magyar megfelelője, de ennyi az egész. 

Egyébként, a képregény, úgy ahogy van nagyon igényes és nagyon szép. Álmodozva el tudok benne gyönyörködni, de ott van bennem az is, hogy sajnálom, hogy Moning ennyit dolgozott vele, ha ez nincs jövő ilyenkor már rég kiolvastam volna az ICED első részét, és már köröm rágva várnám a másodikat. 

Ami még bosszantó volt, hogy a kötet végén, van egy olyan fejezet, hogy Behind the Scenes. Ide pontosan azt tették be, amit Moning a blogjára is kitett, ami nálam is le van fordítva a karakterekről. Nem tudom hány bőrt fog még erről lehúzni, de nem is értem. Aki megveszi ezt a könyvet, biztosan olvasta azokat is. Ezzel már kár növelni a gyártási költséget. Úgysem adták volna 25 eurónál olcsóbban. 

Lényeg a lényeg a sztori tőlem tízből öt pontot kap, de úgy egyben a kötetet nem tudom osztályozni. Hogy miért? Mert hazudnék ha nem örülnék annak, hogy a polcomon van, hogy bármikor levehetem és gyönyörködnék benne, viszont csalódtam is, nem is kicsit. Nem ezt vártam. Egyáltalán nem ezt. Moning szerintem inkább könyvet írjon, siessen mert már túl akarok lenni a Danis könyveken, hogy ismét Mac-ért és Barrons-ért izgulhassak.

Szent Johanna Gimi 7 - A borító

Tudom, tudom. Nem szeretem én se ezeket a rövid posztokat. De annyira szép a borító. Nagyon sok mindent sejtet, kicsit félek. :)

Jeaniene Frost: Once Burned

Mostmár sírva fakadok, de komolyan. Úgy vártam ezt a könyvet. Meg is hozta a postás, kibontottam mint, egy félőrült, álmodozva simogattam, hogy jaj de szép, majd kinyitottam, neki kezdtem, felénél szüneteltettem és inkább mást olvastam, mert annyiran nem kötött le. Jó könyvet akarok olvasni végre, azt hittem ez az lesz, de nem... Nem is mondom, hogy rossz volt, mert nem volt az, de ott van az a hatalmas DE....

Aki ismeri a Cat and Bones sorozatot és a harmadik kötetig el is olvasta, annak nem lehet ismeretlen Vlad Tepes - és persze ugye a történelemből sem, ugye?. Imádom a Cat and Bones regényeket, egyszerűen csak oda vagyok értük. A bennük rejlő humorért, Cat és Bones közötti sistergő erotikáért, hogy képes vagyok hangosan felkacagni olvasás közben, hogy egy percig sem unatkozom, ja és hogy nagyon szeretem a karaktereket. 

Na és ekkor jön a bumm. Mert picinkét nagyok az elvárásaim. Ez a könyv úgy indul, hogy van egy csaj, akinek balesete volt gyerekkorában, és emiatt senkihez nem érhet hozzá sokáig, mert mindent megráz ami a közelében van. Ezen felül még egy különleges képességre tett szert, ha valakihez vagy valamihez hozzáér,  akkor látomása lesz, vagy a jövőről, vagy a múltról, vagy a jelenről. Sajnos ez a képessége kitudódik és egy vámpír banda elkapja. Egy olyan tárgyat adnak a kezébe, ami pontosan Vladhoz vezet, aki a gondolatolvasásának köszönhetően érzékeli a lányt, sőt még kommunikál is vele. 

Először elmesélem ami tetszett. A regényben volt egy magyar mondat! Az élet apró örömei. Tudom.:)  Emlékszem, hogy végigolvastam a mondatot, és csak az tűnt fel, hogy valami fura. Végigolvastam még egyszer, és akkor jöttem rá, hogy jé ez magyarul van. :) Nagyon tetszett, hogy valódi történelmi forrásból merített az írónő, és bizony a negatív főhős is magyar volt, méghozzá Szilágyi Mihály. Az már más kérdés, hogy csapnivaló egy gonosz volt, de mindegy. Ami még ezer plusz pontot érdemel az a borító. Mindig is így képzeltem Vladot, nagyon nagyon tetszik. Kár, hogy az én példányom ilyen kis apró kötésű, szürke lapos, mert ez elég rossz minőség, de a borító kárpótol. 

Na és most a fekete leves. Nagyon gyenge lábakon áll a történet. A főhősnő infantilis, antipatikus, és idegesítő. Gondolom hatalmas jellemfejlődést akar elénk tárni majd Frost, vagy én nem tudom, de egyenlőre úgy olvasni, hogy akinek a fejében csücsülök folyamatosan irritál, eléggé zavaró. Néha már pár pofont lekevertem volna a csajnak az biztos. Vlad olyan amilyen, de valahogy mégsem jött át annyira, mint a Night Huntress könyvekben. Túl gyorsan összejöttek, túl gyorsan dúl a l'amour. Az ilyet nem szeretem. A cselekmény szálat, az izgalmat a végén hihetetlenül összecsapta Frost, ez sem jellemző rá. Őszintén remélem, hogy a következő rész jobb lesz, mert Vlad az egyik kedvenc szereplőm. 

Sajnos innen a humor is hiányzott, csak akkor mosolyogtam a könyv olvasása alatt, amikor Bones és Cat megjelent, egyébként fásultan lapozgattam, és ahelyett, hogy azon izgultam volna, jaj hány oldal van még hátra, mert azt akarom, hogy több legyen, mindig azt néztem, mennyi kell még, hogy a végére érjek. 

Most azt gondoljátok, hogy ez a könyv siralmas. Nem az. Csak annyira lelkesen vártam, annyira akartam szeretni, és ez annyira nem ment, hogy mérhetetlenül csalódott vagyok. Ennek ellenére egy könnyen olvasható, szerethető történetet kapunk, amit sokan fognak rajongásig imádni, de én nem leszek köztük. Számomra tízből hat. 

Kihagyott jelenet Moning: Rossz Hold Kelt Fel c. regényéből

Ez még azelőtt íródott, hogy a Hajnalra Várva c. részt befejeztem volna, olyan volt mintha bepillantást nyerhettem volna a jövőbe. Ahogy elkezdtem írni a Rossz Hold Kelt felt, elkezdtem nem szeretni. Van elég sok törölt jelenetem, firkám, jegyzetem, olyasmi mint ez. 

 Nem te vagy az egyetlen aki kibaszottul meg van jelölve. - Barrons a fejem fölött vágta az öklét a falba. Vakolat darabok peregtek a vállamra.

    Na ne, tényleg? Valóban nem én vagyok az egyetlen, aki egy jelvénnyel sétál magán amit nem akar? Találkozott a tekintetünk, én pedig nagyot nyeltem. Engedte, hogy lássam ezt, vagy az intim közelsége nyitott ablakot a lelkébe.Mintha lenne neki olyan. Nem is érdemel többet. Nem azért tette, hogy megmentsen engem. Azért szeretkezett velem, mert ez volt az egyetlen út ahhoz, hogy ismét felhasználhasson. Azért dugott velem, hogy visszaszerezzen az ellenségtől, a Priyák táborából.

      És most először, mióta reggel felkelt és kisétált, miközben itt hagyott engem szenvedni, rádöbbenve arra ki vagyok és hol vagyok.  - Jericho Barron's vággyal teli ágyán, miközben könyörgöm neki, hogy ne menjen el, az érzékeim teljes csapdájában - Látom, hogy nem hagyta annyira érintetlenül, ahogy gondoltam. Hagyott gondolkozni. 

     Tanulmányoztam az arcát. A bal szeme alatt, egy apró izom rángatózni kezdett, majd megmerevedett és kezdte újra. Ez az egy másodperces árulása a testének megmutatta, hogy Barrons kimondottan frusztrált.  Ó, messze vagyunk attól, hogy érzéketlenül hagyjam. Az ajtóm túloldalán áll, ahogy én is az övén, ökle maga mellé szorítva, vonallá préselődött ajkakkal. Vajon ugyanúgy őrli őt is, ahogy engem, ugyanúgy emészti őt is, éles fogakkal tépi a testét, és nem hagyja aludni? 

   Igen. Ugyanúgy. Láttam a kielégítetlenség miatti haragot, hívatlan vágy keretezte a sötét, higgadt arcvonásait, amiből valaha nem tudtam semmit kiolvasni. Nem én voltam az egyetlen, aki éberen fekszik éjszakákon át, lázasan az emlékektől, forgolódva, hánykolódva, átizzadva a lepedőt, felforrósodva - és nem Fae sex-re vágyom, hanem rá, a pokolba is, csak rá. 

     Emlékszem amikor a meztelen testem és a lelkem remegett a vágytól. Vissza hozzá, kívántam mint egy vadállat. Később, szétvetettem a lábaimat neki, magamba engedtem és még többért és többért könyörögtem, mert Jericho Barrons kimeríthetetlen volt. Bármiben. Akármit is csinált. Nem ismert határokat. 

Nem törölte a Fae hercegek jeleit - addig égette a saját jelét rájuk, amíg már nem is látszott és érződött belőlük semmi. Kikaparta a sebhelyeiket belőlem, hogy a sajátját hagyja ott, egy sokkal nagyobbat. A szemét. És ha lenne lehetőségem kikaparni pár darabot belőle viszonzásul...

 - Nagyon jó. - mondtam mélyen és hangosan. - Üdv a világomban, Barrons. Remélem pokolian fáj. - A keze a torkomat szorította és a hátam a falnak nyomódott. Nem kaptam levegőt. Nem volt rá szükségem. Megérintett. Két hatalmas mágnes, amik taszítják és vonzzák egymást egyszerre, a természet kigúnyolása, az akarat itt mit sem ér. A levegő szikrázott a minket átjáró energiától. Talán égett hússzagot érzek? 

- Nagyon jó? - kérdezte lágyan, és ahogy belenéztem az ébenfekete szemeibe, úgy éreztem, mintha egy árnyakkal teli, démonok lakta folyosóba látnék, egy olyanba, amit az unseelie tükör mutat a dolgozó szobájában. 

- Maga szerint az jó dolog, ha egy olyan lény mint én, megszállott lesz? Főleg a magáé? Az én drága, idióta, öngyilkos hajlamú Ms. Lane- em.. Kibaszottul fogalma sincs arról, mit tesz velem az az illat ami magából árad, mit tesz velem a maga vérének az íze, ha tudná már fejvesztve menekülne. Futna azért a kicsi életért ami még maradt magának. 

       Hirtelen megfordult a tengelye körül, hosszú fekete kabátja susogott mögötte, kint is volt az ajtón, majd már nem volt sehol.

       A mélyülő szürkületbe bámultam, amiben eltűnt. Az este egyre feketébbre festette a járdaköveket, ahol valaha még a Fae árnyak, - akik már nem léteztek többé a falak ledőlése után - gomolyogtak. Álomszép ezüstös lila, pókhálón sütött át a holdfény, hátborzongatóan gyönyörű volt. Megremegtem. Utáltam az új színeket. Egyszerűen... egyszerűen csak nem voltak ide valóak. 

        Megráztam magam. 

        Megszállott- mondta Barrons. 

        Elmosolyodtam. Remek. 

Havas Henrik: Pornó I- II.

Ez a kritika szigorúan csak 18 éven felülieknek való! Ezen felül is kemény felkavaró bejegyzés egy felkavaró könyvről, aki nem szeret a szexualitásról úgy olvasni, hogy semmi sincs szépítve, ne kezdjen bele, mert néhol eléggé alpári voltam, mert a könyv is az, és máshogy pár dolgot nem lehet kifejezni. Én szóltam! 

Szeretnék már jó könyvet olvasni, de csak magamat okolhatom, hogy ilyen szemetek kerülnek a kezembe. Amióta az e- olvasó kütyüm megvan, hajlamos vagyok elolvasni a legnagyobb blődségeket, az összes szemetet, ami csak kicsit is felkelti az érdeklődésemet. Ez a könyv is csak kicsit keltette fel, sőt, a durvább, perverzebb, töményebb pornós könyvtől már az elején ódzkodtam. Miközben olvastam, ötvenszer megkérdeztem magamtól, hogy ezt én miért is olvasom? Miért nem törlöm le a Kindle-ről, és felejtem el de rögtön? Ennek csupán annyi az oka, hogy utálok könyvet félbe hagyni. Csak azt szoktam félbe hagyni amit el sem kezdtem. 

Ez a könyv két részre oszlik, egyik az általános pornózásról szól, tehát Kovi-ról, Michelle Wildról, Maya Gold-ról és a többi számomra semmit mondó pornó szinészről, producerről rendezőről. Azt hittem, bepillantást nyerhetünk a pornó világába, ami igaz is volt ugyan, de jóformán az első kötet nem állt másból, csak sok egymás utáni mini életrajzból. Ebből csak annyit tudtam megállapítani, hogy a legtöbb pornó színésznőt bántalmazták kiskorában, ami nagyon szomorú és megrázó, de azt gondolom, ha valaki elég erős, akkor nem rögtön egy olyan szakmába veti magát, ahol ismét csak a megalázás jut neki osztályrészül. Mondhatjuk persze, hogy nem megalázó, ha ötven férfi veri ránk a farkát, vagy ha 4-en dugnak amerről érnek, de én ezt nem hiszem el. Ez senkinek sem jó, állítom, hogy egy józan gondolkodású férfinak sem. A durvább részéről majd később. 

Jóformán minden pornó színésznő panaszkodott, hogy ez fájdalmas, nagyon fárasztó munka, de kell a pénz. Szinte ledöbbentem, amikor kiderült mennyit keresnek, és majdnem mindegyik csak bérel egy garzont valahol. Persze utána leesett, hogy sokan drogokhoz nyúlnak, különben nem tudnák elviselni ezt az egészet, de akkor is megdöbbentő. Feketén fehéren le van írva, hogy egy amatőr filmért általában 25 ezer forint üti a markát valakinek, és heti 4x -5x minimum forgatnak. Tehát elvileg igen csak kéne lennie ott pénznek. Nem értem, én ezt egyszerűen nem értem. 

Ez a rész egyébként kimondottan unalmas volt. Marhára nem érdekelt a sok egyen sztori. Mindenkit vertek a nők között kicsinek. Pont. A férfiak mind szeretik a szexet. Pont Milyen meglepő, különben minek mentek volna ebbe a szakmába. A producerek, mind tehetségesek, mindenki a legjobbnak tartja magát. Pont. Persze egy két érdekesebb részlet is van benne, de az pár mondat, a többin aludtam. 

A második kötet az már teljesen más volt. Szinte el sem hittem, hogy én ezt a könyvet olvasom, sőt azt sem, hogy ilyen emberek léteznek. Persze hallottam én már sokat ezekről az extrém pornó filmekről, de akkor is émelyegtem, amikor az egyik pornó színésznő azzal jött, hogy a pisi szex gyönyörű tud lenni, vagy a másik azzal, hogy kitalálta, hogy most már medvével akarja csinálni, és Havas Henriktől kérdezte, hogy van- e olyan kapcsolata, ahonnan lehetne medvét szerezni, mert a medve normálisabban szexel, mint az oroszlán - aki szex közben harap, nem maradna sok a néniből.... 

Most persze, az jöhetne le, hogy én elítélem a pornó ipart. Nem, nem ítélem el, azt gondolom a nőknek a legrosszabb benne, mert később ha kiégnek, nem sok mindent tudnak kezdeni majd magukkal, és egyre lejjebb fognak süllyedni, jobb esetben még időben kitörtnek, és keresnek maguknak egy normál élettársat, kapcsolatot, gyereket szülnek, és élik egy normális ember életét. Mert elhiszem, hogy van egy két extrém eset, akinek ez jó, de a többség nem ezt mondja el a könyvben sem, mindenki ki akar törni, legszívesebben menekülne az egészből. - Persze itt most nem a producerekre és a pasikra gondolok. 

A legborzasztóbb az, hogy igenis szükség van ezekre az extrém filmekre. Magára, hogy a pornóra, mint műfajra szüksége van az embereknek, aláírom. Ez szerintem teljesen normális dolog, nincs ebben semmi elítélendő. De ha valakinek már az tetszik, hogy egy nőt halálba fojtogatnak vagy az, hogy szaros vízben úszkál, vagy esetleg, hogy egy angolnát dug a seggébe... Hát, szerintem elszomorító. És a két kötet szerint erre van manapság a legtöbb igény, nem a Kovi féle minőségi szexfilmre, aminek története is van. 

Én nem ajánlom ezt a könyvet senkinek, aki akar egy kicsit elmélázni ezeket a dolgokon, azoknak talán, de nekem még mindig forog a gyomrom, ha a történetekre gondolok. Sajnálom- e hogy elolvastam? Igen. Azt hiszem sajnálom, mert néha jobb ha nem tudunk az ilyenekről. Én inkább maradok a kis rózsaszín , csöpögős romantikus könyveknél, ahol a férfiaknak még elég egy nő, és elég a szerelem. Persze tudom, hogy ez a tendencia sajnos egyre ritkább, de én még reménykedek. 

Szent Johanna Gimi 7 Megjelenés !!!!

Én biztosan ott leszek, már az első napon, reggel tíztől. 

A Dedikálás  Petőfi Csarnokban lesz, augusztus 22-23-24.-én reggel tíztől, délután ötig, de ha túl nagy a sor, akkor már fél négykor lezárják. 

Pár információ a könyvről, amit az írónő nyilatkozott: 

- Fontos szerepe lesz a jövőben Cortez szüleinek. 

- Kiderül Cortez miért járt Viki-vel.

- A hatodik kötet volt az utolsó igazán boldog kötet. 

Van még több is, de azt valahová felírtam, és elfelejtettem, ezeket az információkat az írónő aközben mondta, hogy Facebook élőben beszélt a rajongókkal. 

Ami még érdekesség, hogy az írónő kedveli Justin Biebert, de  a zenei ízlése mégis Ricsiével egyezik. Hmm... Kész rejtély ez a nő. A következő élő beszélgetés után majd azonnal nyilatkozom. Mert akkor jobban megmaradnak a dolgok, addig is várjátok nagyon a hetedik kötetet, ahogy én is. :) 

Charlaine Harris: Deadlocked - True Blood 12.

Kevesen vannak azt hiszem, akik a sorozat végéig kísérik Sookie útját. Kezdem megérteni, miért is pártoltak el az egésztől. Ez után a regény után én sem tudom mit higgyek. Úgy érzem becsaptak, hitegettek, és a végén olyan dolgot kapok amit nem vártam, ami túl egyszerű és közröhej. Nem én nem ezt akarom! Előre szólok, hogy ez a bejegyzés bizony spolieres lesz, nem tudom máshogy írni, arra nézve is Spoileres, aki olvasta a Véres Leszámolást. Tehát csak saját felelősségre! 

Sookie és Erik között gondok vannak. Gondok, mert Erik-nek el kéne vennie egy nagy hatalmú vámpír királynőt, és erről az apró gondról nem is szólt Sookie-nak, Pam erőlködött, megpróbált mindent, hogy Sookie megtudja az igazságot. Emellett kitudódik, hogy egy elképesztő erejű tündér varázstárgy van a birtokában, amire túl sokan vadásznak, még Erik is megjegyzéseket tesz rá, hogy Sook esetleg alkamazhatná. 

Ez a rész már csak a vérbeli fanoknak lehet izgalmas, vagy talán nekik sem. Én elborzadva olvastam az egészet, folyamatosan azt kérdezgettem magamtól, hogy miért. Miért csinálja Harris ezt? Sookie-t összehozta több nagyszerű férfival, majd mindegyiket elcseszte. Igen. Elcseszte Bill-t, bár a vége felé ismét jobban kedveltem Őt, mint a hős szerelmes Eriket, elszúrta Alcide-ot, aki az én kedvencem volt, Quinn-t és végül Erikkel is megtette ugyanezt. Sookie-t minden férfi megcsalja, vagy ha ez ne történik meg, akkor mindig valami más fontosabb nekik nála. Eriknél a hatalom és a biztonság, Bill-nél ugye a teremtője, Alcide-nél a falka, Quinn-nél a család. Sookie sosem lehet valakinek első? Erre itt a pofon. De lehet..... És kinek? NA KINEK???? Egy skót juhászkutyának.... - aki megjegyzem az angolban border collie, ami nem egyenlő a collie rough fajtájú, Lassie kutyával, de ez már egy fordítói baki - Nagyon szeretem Sam-et, de na ne már.... Erre vártunk eddig? Ez így túl egyszerű, kb felrobbantam az utolsó oldalakon. 

Emellett az egész kötet nem halad sehová, sok a párbeszéd, kevés a  cselekmény, aztán a végén összecsapva kapunk valamit. Sookie is egyre idegesítőbb lesz, már egyáltalán nem zavarja ha megöl valakit, legalábbis emberi módon nem. Ha olyan sorozatot olvasok, ahol monjduk a hősnő egy démon vadász, akkor fejet hajtok, hogy egy ilyen karakterrel van dolgom, de ez esetben Sookie az első kötetekben egy naiv fiatal nő, aztán persze szép lassan megedződik, na de ennyire? Ráadásul ezzel szimpatizálni sem tudok, nem szívesen vagyok a fejében, ami nagy baj, hiszen az ő szemén át látok minden történést. Már nem kötnek le a felesleges monológjai, gondolatai, mert ebben a kötetben sajnos nagyon sok van belőlük. Úgyszólván túl sok is. 

A borító nem rossz, sőt, nagyon szeretem ezeket a rajzolt angol borítókat, mindig jól kifejezte, mi is történik éppen vámpírországban, sőt tetszett a róluk sütő irónia, de emiatt nem fogok megvenni egy könyvet. A jó karakterekkel alig találkoztam, mármint akiket kedvelek, Jasont továbbra is kinyírnám. Nekem nem kéne ebbe az egész maszlagba. A tv sorozatban is idegesít, és sokakkal ellentétben nem látok benne semmi rendkívülit. 

Lényeg a lényeg, szerintem jobb lett volna, ha Harris az eredeti szerződéshez, az- az a tíz könyvhöz tartja magát. Érződik már, hogy ez már csak időhúzás, rég le kellett volna zárni. Több filler könvy is van a sorozatban, azok kihagyásával egy zseniális sorozatot kaphattunk volna, de ezekkel úgy érzem, nem számíthatom ki mi is lesz, és kicsit aggódom, mi lesz az egésznek a vége. Aggódom, hogy Harris le tudja-e zárni rendesen, mert már sajnos ebben sem bízom, úgy érzem bele fáradt, mintha kötelező lett volna a film sorozat sikere miatt még írnia, akarata ellenére, mintha már nem lenne öröm az írásban. Persze biztosan tévedek, de már nem vidám szórakozást kaptam, hanem nyűgöt. Szó szerint szenvedtem míg olvastam. Gondolkozom azon, hogy a sorozatot a Véres Tavaszig tekintem egynek, ami utána van nem érdekel, mintha meg sem történt volna.... Pedig nekem egészen idáig az egyik kedvencem volt, és nagyon sok mindent elnéztem neki. Számomra tízből 4. 

I am JZB dalszöveg és fordítása

Mi az bennem, ami ébren tart téged éjszakákon át?
Talán, hogy odakint vagyok - vagy talán mégsem?

A legsötétebb fantáziáidban, ami el van rejtve a világ elől, és amit soha senki nem tölthet be - Én ott vagyok.
Levetkőzve minden ítéletet.

Nincs szükségem bocsánatkérésre a vágyaid miatt,
Az lehetek, amit csak akarsz.
De, amint elengeded magad,
Azzá válsz amit én akarok.

Csak azok a kötelékek vannak itt, amiket magaddal hoztál.

Én vagyok a mocskos álmod. Én vagyok a benned rejtőző szörnyeteg. Én. 
Kikapcsoltad a fényeket idelent.
Vajon azért, mert nem akarod, hogy megtaláljam a kivezető utat?
Amíg idelent vagy, én sosem megyek el.

Én vagyok a mocskos álmod. Én vagyok a benned rejtőző szörnyeteg. Te lehetsz a fenevadam.
Én vagyok a mocskos álmod. Én vagyok a benned rejtőző szörnyeteg.

Én vagyok JZB.

Az eredeti:

What is it about me that keeps you awake at night?
 Is it that I might be out there — or that I might not?

In your darkest fantasy, hidden from the world in a part of you nothing else can ever fill — I’m there.
Stripped of all judgment.

I demand no apology for anything you desire.
 I can be whatever you need.
But, leave yourself behind.
You will become whatever I want.

The only chains in here are the ones you bring.

I am your dirty dreams. I am the nature of your beast. I am.

You leave the lights out down here. Is it that you don’t want me to find my way out?

As long as you stay down here, I will never leave.

I am your dirty dreams. I am the nature of your beast. You can be my feast.

I am your dirty dreams. I am the nature of your beast.

I am JZB.

Klip verzió, a zenével:

http://www.youtube.com/watch?v=gY4ypdvK3R4&feature=related 

Jericho Barrons. The real dirty dream!

Elindult a verseny, hogy ki nyeri a könyves pasik párbaját. Én kimaradtam a blog kampányból, de mindenképp szeretném letenni emellett a csoda pasi mellett a voksomat. Nem akarok sok szót vesztegetni, szerintem ez a videó pontosan visszaadja, milyen is JZB. :) 

http://www.youtube.com/watch?v=gY4ypdvK3R4&feature=related 

Emellett pedig, ha a jelenlegi fordulót megnyeri, akkor azonnal lefordítom a negyedik kötetből kimaradt Jericho és Mac-es jelenetet, és HA az egészet megnyeri, akkor aki igényt tart a könyvre, annak kisorsolok egy dedikált, puha kötéses Shadowfevert. Természetesen olvasatlan példány. Remélem eléggé meggyőző voltam. :) 

Az alábbi oldalon lehet Jericho-ra szavazni. 

http://www.vivianholloway.blogspot.hu/2012/07/barrons-az-alompasi-ugye.html 

Ne feledjétek: 

He is your dirty dreams, he is the true nature of your beast! 

E L James: A szürke ötven árnyalata

Elkezdtem rágódni azon, vajon melyik könyv legyen az, amiről először írok. Gondolkoztam Moning 4. kötetén, és hogy írnék a magyar kiadásról, de elvetettem, mert arról a könyvről már van kritika az oldalon. Teljesen felesleges. Így végül a legfrissebb élményem mellett döntöttem. Az, hogy ennek a könyvnek neki láttam több okból is furcsa. Nem szeretek olyan könyveket olvasni, amiben nem nagyon van történet, nincs semmi természetfeletti, és csak a szexről szól. Az volt a szerencsém, hogy amiket most felsoroltam, azoknak a tulajdonságoknak teljes tudatában kezdtem bele, és leginkább az érdekelt, én hogy fogok rá reagálni, ugyanis végtelen sok jót és rosszat is hallottam róla, és emiatt eléggé felkeltette az érdeklődésemet. Igaz- e hogy botrány könyv? Igen. Sokak hajukat tépve fognak menekülni a 200. oldal után? Igen. Sokaknak tetszeni fog? Biztos vagyok benne. Na de kezdjük az elején. 

Adott egy egyszerű, hétköznapi, kissé szende végzős egyetemista lány. - Ne kérdezzétek, a szende, hogy jött, egyszerűen a csaj ilyen, bár akár mondhatnám róla azt is, hogy szerencsétlen. Mert nagyon az. Szerencsére csak a könyv elején - A szobatársa megbetegszik, így neki kell elkészíteni egy interjút, a világ egyik leggazdagabb emberével. A csaj eléggé aggódik, mivel semmi háttér információt nem kapott, csak a kérdések listáját. Amikor megérkezik az interjú helyszínére, egy hatalmas épületben találja magát, ahol bevezetik a milliárdoshoz, aki a legnagyobb döbbenetére egy nála nem sokkal idősebb férfi. Persze ahogy várható, a lányt azonnal elvarázsolja ez a titokzatos idegen....

Igazából sejthető az alapsztori, találkozik a két fél, udvarolnak egymásnak, így vagy úgy, aztán összejönnek. De itt ez nem ilyen egyszerű. A pasi, Mr. Grey, aki a magyar címben a szürke, mindenképp el akarja magától riasztani Ana-t, miközben lohol utána... Kissé irracionális nem? Ana persze tetőtől talpig szerelmes lesz ebbe a bunkó arrogáns szívtipróba és még nem is sejti mibe keveredett. Ugyanis ez a pasas egy szadista. Amint végül belátja, hogy nem tud távol maradni Ana-tól a lakásába viszi, titoktartási szerződés után megmutatja neki a játszó szobáját, ami nem kicsit rémisztő. Utána Ana kezébe nyom egy szerződést, amitől nekem kavargott a gyomrom, és ezek mellett a feltételek mellett hajlandó kapcsolatba kezdeni vele, persze . szigorúan szexuális kapcsolatba. Ám ebből így, ahogy a pasi képzeli, nem lesz semmi. Szerencsére ennyire talpraesett a kis hősnőnk.

A könyv teljes mértékben kiszámítható, még az utolsó oldalon történtek is, várható volt a végkifejlet, a kérdés csak az volt, hogy melyik kötetben történik az meg, ami ennek a végén. A történet nem sok van, találkoznak, dugnak-dugnak-dugnak, de ezer féle módon, tényleg, és a pasi  mindig készen áll, de ami érdekes, itt el tudtam hinni. El, mert ez a férfi egy sérült ember, aki a szexualitáson kívül nem sok más módon tud kommunikálni emberekkel. Érdekes volt bele csöppenni ebbe az uralkodó,és elnyomott világba, bár be kell valljam, a szadizmus és a mazoizmus az én szexuális fantáziálásomba nem fér bele, így néhol szó szerint undorodva olvastam az egészet. Mégis a könyvben van valami. Valami ami miatt el akarom olvasni, haladni akarok vele, tudni akarom a végét. Azóta már a második kötetet is elolvastam, és fényévekkel jobb volt. Bár erről biztos tehet az is, hogy nem minden oldalon olvastam olyan szavakat,hogy "basszantyú" és "szent szar"- ami az angolban egyébként szent tehén. A korhol szó is majdnem minden oldalon jelen van... Nagyon zavaró a magyar fordítás, nem tetszett. Egyébként az angol is röhejesen egyszerű nyelvezetben íródott, értem én, de a magyar nyelv van olyan szép, hogy ezen egy irinyó- pirinyót változtatni lehessen... 

A férfit utáltam, utálom, a hátamon feláll a szőr tőle, épp ezért nem tudom megérteni a csaj szenvedélyét. Az, hogy ezt thrillernek mondják, kissé erős. Ez egy pornó könyv, amiben néha történik is valami, de alapvetően csak a szexről szól. Mégis,ha valaki szereti a paranormális románcot, szerintem vágjon bele, mert eléggé hasonló műfaj, csak kicsit keményebb,nem szirupos erotika van benne. Érdemes a második részig eljutni, mert az már sokkal jobb.

A borítója nekem nem tetszik, de legalább nem pucér férfi mellkas és hónalj virít rajta, így ez már plusz pont nálam. A magyar kötet jó minőségű, kis betűs, így végre nem 7000 oldalban akarják elénk tárni vagyonokért, hanem elérhető áron olvashatjuk is. 

A hatalmas sikerének a titkát nem sikerült megfejtenem. Biztos sok végtelenül perverz nő van, aki talán kicsit jobban megérti a párját, vagy éppen örül, hogy neki nem kell ennyire beteg emberrel együtt élnie. Így a huszas éveim kellős közepén, lehet, hogy nem vagyok elég érett ehhez, talán majd tíz év múlva. Egyenlőre azt mondom, nem rossz- nem rossz, de ne várjunk tőle annál többet, mint ami. Ez egy női pornó könyv. Ezzel nem sérteni akarom, és nem is ítélem el. Tőlem tízből 7 pontot kap, ami nagy szó, mert a puszta szex könyveket, pl. Ward nem igazán szeretem. És ebben még csak egy vámpír sincs. 

PS: A cím fordítása rettenetes!!! Ezt igazán csak az angol kötet olvasása után értettem meg. Annak a címe Fifty Shades of Grey. A Fifty Shades a pasi beceneve.... A Ötven Árnyalat magyarul kb közröhej, szerintem ennek a címnek vagy maradnia kellett volna, mert csak angolul van értelme, vagy valami frappánsat ki kellett volna találni. Én sem vagyok rá képes, de így szörnyű....

Restart

Sokáig, nagyon nagyon sokáig nem írtam semmit. Nem is sokat olvastam. Megcsömörlöttem kissé azt hiszem, na de persze nem a könyvekben, hanem mert úgy éreztem, jó formán kötelező blogolnom és emiatt olvasnom. Elegem lett. Most úgy érzem képes vagyok újra kezdeni, és szívvel lélekkel újra neki látni, igazából az olvasásnak is. Szó szerint bizsereg a tenyerem, hogy kritikát írhassak, fejleményeket Moningról és még nagyon sok mindent, ami eszembe jut. A blog külsőleg is meg fog újulni, teljesen egyedi design-al, amit a művész barátnőm tervezett neki. Nem tudok most többet mondani, inkább írom is az első kritikámat. :)